26. rész

~Hali mindenkinek, meghoztam a kövi részt ez még nem a záró. Remélem hogy tetszeni fog, jó olvasást, komizzatok,pipáljatok vagy iratkozzatok fel. Oldalt a kérdésre lécci szavazzatok hogy hány rész legyen még, előre is köszi. Puszi♥♥
~Steffy*


~All my life, I've been waiting for someone like you...

*Lisa szemszöge*

Nem tudtam hogy mit feleljek, az egyik részem meg akart bocsájtani neki a másik meg nem. Olyan jó lenne még egyszer átölelni, mellette ébredni, hallani ahogy azt mondja hogy szeret, és ahogy megérint. De valami mégis visszafogott hogy megbocsássak neki...

-Hahó, Lisa itt vagy? -kérdezte Nat.
-Igen, igen itt vagyok.
-Minden rendben?
-Igen, csak kicsit elbambultam.
-Rendben, keresek egy orvost és megmondom hogy felébredtél, hátha hazajöhetsz délután.
-Jó, de siess.
Nat lassan kisétált a szobából, még az ajtóból integetett és halkan mondta hogy sietni fog. Rögtön utána megcsörrent a telefonom, Liam hívott.
-Szia, Lis.
-Szia, miért hívtál?
-Csak hallani akartam a hangod, meg Nat mondta hogy felébredtél és gondoltam megkérdezem hogy vagy.
-Jól vagyok köszi...
-Rendben, öm Eleanor mondta hogy később bemegy hozzád mert beszélnetek kell.
-Oké, a reklámmal kapcsolatban?
-Igen, valami olyasmit mondott.
-Rendben, hát akkor...majd még...beszélünk.
-Jó...várj, mikor jöhetsz haza?
-Nat most ment megkérdezni.
-Oké, akkor majd felhívom, szia és jobbulást.
-Szia - tettem le remegő kézzel a telefont.
Annyira jó volt hallani a hangját, mintha itt lett volna mellettem. Elmélkedve bámultam a plafont, mit gondolhat most ő, szeretné-e még hogy megbocsássak neki? Vagy már túl késő lenne...
Ebben a pillanatban Nat viharzott be az ajtón egy nővérrel együtt. Felültem és csak pislogtam hogy Nat miért kapkodja ennyire a levegőt, aztán nagy nehezen végre megszólalt.
-Képzeld azt mondta az orvos hogy megvizsgálnak és ha minden rendben öt óra körül hazajöhetsz.
-Oh, ez szuper.
A nővér közelebb jött elvégzett pár alap vizsgálatot és azt mondta hogy minden rendben van, délután haza is mehetek.
-Képzeld...
-Juj, mi történt?
-Találd ki hogy ki hívott.
-Hm...Niall? -ahogy ezt kimondta Nat, Niall lépett be az ajtón.
-Halihóóóó, kinek hoztam reggelit?
-Nekem?
-Nem neked Nat sajnálom, de Lisa biztos megosztja veled.
-Hát majd meglátjuk...a Nando's-ból hoztad?
-Honnan máshonnan?
-Jaj Niall, de cuki vagy - öleltem meg.
-Mások is mondták már...
-És nekem nem hoztál semmit?
-Hát, neked csokit hoztam...
-Juj, mogyis?
-Igen - mosolygott.
-Köszi, aranyos vagy.
-Szívesen, és Lis hogy vagy?
-Egész jól, sőt, ezután a reggeli után...
-Ennyivel jöttem - kacsintott.
-Lisa, tudnod kell hogy Liam nem csókolta meg azt a lányt a kijáratnál, mikor elájultál rögtön behozott ide - szólalt meg Niall hosszas csend után.
Én csak lesütöttem a szemem, nem akartam erről beszélni...
-És mi van veled és Ashleyvel? - próbáltam terelni.
Niall Natre nézett, gondolom rájött hogy direkt terelek, és megszólalt:
-Velünk? Pff...nincs is olyan hogy mi...- szomorodott el.
-Tényleg még itt vannak? - kérdezte Nat.
-Igen, reggel beszéltem vele - mondta Niall.
-Akkor azért látlak minden reggel a telefonoddal a kezedben forgolódni mint egy hercegnő - bokszolt a vállába Nat.
-Mi? Engem? Hagyjuk már...
-Pedig így szokott lenni - súgta oda nekem Nat.
-Jó, oké tetszik Ashley...
-Ezt eddig is tudtuk....
-Honnan?
-Nem nehéz kitalálni.
Hirtelen kopogást hallottunk az ajtón, Eleanor jött be.
-Szia, vagyis sziasztok - köszönt. -Lisa tudnánk beszélni a reklámmal kapcsolatban?
-Igen persze.
Nat és Niall azonnal felpattantak és ajtó felé sétáltak.
-Maradjatok nyugodtan - szólt utánuk El.
-Nem, beszéljetek csak, mi addig lemegyünk a büfébe, és közbe kifaggatom Niallt a kis barátnőjéről, sziasztok.
-Hát jó, sziasztok, na az van hogy öt nap múlva lenne a reklámanyag felvéve és...
-Tényleg? Én azt hittem hogy kerestek már mást.
-Nem, amúgy is el lett volna halasztva mert Justinnak sürgősen el kellet utaznia, meg azt mondták hogy kifejezetten téged akarnak.
-Komolyan? Ez tök jó.
-Az ám, szóval kb öt nap múlva lenne és minden a megbeszéltek szerint, annyi még a plusz infó hogy felajánlották hogy a ruhádat amiben leszel azt te tervezd meg és így egyúttal téged is reklámoznának, de ez nem kötelező csak egy lehetőség. Én talánt mondtam mert nem tudtam hogy hogy leszel, ma kell elküldenem a választ.
-Persze, természetesen megtudom csinálni.
-Rendben akkor fel is hívom ma őket. Amúgy hogy vagy, látom eléggé mosolygós a kedved, ki vidított ennyire fel?
-Senki, nem is vagyok mosolygós...
-De én látom rajtad hogy történt valami, Liam is egész reggel ilyen volt.
-Tényleg?
-Igen, most lement sétálni a parkba, és lehet hogy benéz hozzád.
-De nem úgy volt hogy próbálnak?
-Mikor eljöttem szünetet kaptak, szegények annyira el vannak fáradva, nagyon kimerültek.
-Elhiszem...
-Mikor jöhetsz haza?
-Öt körül.
-Az mindjárt itt van, nem iszunk előtte egy forrócsokit?
-De, mehetünk.
-Lesétáltunk Niallékhez a büfébe, és megittuk a forrócsokit, nagyon jól esett.
Hirtelen olyan izgatott lettem, fél óra és indulhatok, már annyira várom, és remélem hogy nem kell már ide visszajönnöm. Eleanor és Niall elmentek, Nat még maradt segített elpakolni és visszamenni a hotelbe. Mikor hazaértünk nem volt ott senki csak El és Perrie éppen a gardrobban választottak maguknak ruhát ma estére, de nem tudtak dönteni.
-Lis segítesz, melyik a jobb -mutatott fel Perrie két ruhát.
-Én a rózsaszínre szavazok az jobban állna neked.
-Köszi - ment és fel is próbálta.
-Siessetek mert indulunk, még hamarabb oda kéne érni hogy minden meglegyen, Lis neked még a fellépő ruhákat is ki kell választanod - rohangált fel és alá El.
-El, még  rengeteg időnk van, és Lisanak pihennie kell még egy kicsit - mondta Nat.
-Nem vagyok fáradt indulhatunk.
-Biztos - kérdezte El.
-Igen, minden rendben lesz - mosolyogtam.
Kocsiba ültünk és elmentünk a helyszínre, én rögtön célba vettem az öltözőt és keresgéltem a ruhák között. Megtaláltam mindenkinek a tökéletes darabot, már nyitottam volna ki az ajtót de valaki megelőzött és majdnem fejbe csapott az ajtóval. Liam volt az, bejött az öltözőbe és csak nézett rám. A pulzusom az egekig szökött, a térdem remegni kezdett, egy hang sem jött volna ki a számon akármennyire is erőltettem volna. A tekintete megnyugtatott és biztonságban éreztem magam. Az ajtócsapódásra sikerült visszatérnem a földre, és kiböktem egy 'Sziát'.

Sziasztok, hamarosan vége lesz a történetnek, az a helyzet hogy mivel nem nagyon hoztam a részeket nyáron ezért a blog népszerűsége nagyon lecsökkent, alig vannak látogatóim és kommentek. Ezért arra gondoltam hogy írnék egy nagy záró részt és az lenne a vége, de még előtte lesz egy pár rész. A blogolást nem fogom feladni, egy új történetbe kezdek és remélem hogy majd az is tetszeni fog, ha írtam részeket vagy bevezetőt ide fogom linkelni, de ez még messze van...A következő rész hétvégén várható, szép napot és előre is jó őszi szünetet kívánok mindenkinek! :')♥
10000x puszi: ~Steffy*♥♥:')

25. rész

~Halihó! Köszönöm a sok kattolást, komikat nem nagyon írtok pedig nagyon kíváncsi vagyok hogy mit gondoltok a részekről, már az is megfordult a fejemben hogy nem tetszenek, és ha így van akkor írjátok meg és változtatok. Remélem ez a rész tetszeni fog és hogy komiztok, jó olvasást puszi!
~Steffy*





~I need your love


Beléptem a szobába, a szívem a torkomban dobogott, a gyomrom görcsbe rándult és mintha ezer bomba robbant volna fel a fejemben. Apró léptekkel közeledtem az ágyhoz, Lisa nem szólt semmit,  csak lesütötte a szemeit. Remegett minden egyes porcikám.
-Szia Lis - köszöntem félénken.
-Szia.
-Örülök hogy felépültél és hogy jól vagy.
Erre ő nem mondott semmit, leültem az ágya mellé, nem tudtam hogy mit mondjak...
-Meddig titkoltad volna a betegségem? - kérdezte remegő hangon.
-Én el akartam mondani, de nagyon féltem, mindig olyan boldog voltál és azt hittem ha elmondom hogy beteg vagy mindez eltűnik és csak a arra gondolsz majd.
-Elmondhattad volna, már nem tudom hogy higgyek később neked.
-Lisa bocsáss meg kérlek.
-Sajnálom de nem lehet...
-Esküszöm hogy nem teszek ilyet többé.
-Szeretnék hinni neked, de már nem tudok - szökött ki egy könnycsepp a szeméből.
-Én addig nem nyugszom Lis, ameddig újra vissza nem nyerem a bizalmadat. Szeretlek - adtam a homlokára egy puszit és lassan kisétáltam a szobából.
-Miért sírsz drágám, mi történt? - kérdezte Jane.
-Nem bízik bennem.
-Gyere ide, én tudom hogy legbelül még szeret és hogy nem akar elengedni, csak türelmesnek kell lenned és hidd el minden rendbe jön - ölelt meg.
-Remélem Jane.
Elindultam a kijárat felé, az ajtó majdnem orrba vágott. Hátraléptem és Sophiát láttam bejönni temérdek fotóssal kísérve.
-Te mit keresel itt? -kérdeztem.
-Látni akartalak.

*Lisa szemszöge*

Miután Liam kiment a szobából azonnal megbántam hogy nem bocsájtottam meg neki. Megpróbáltam felállni az ágyból, a második próbálkozásra sikerült is. Kinyitottam az ajtót, szerencsére nem volt kint senki ezért nem láttak meg, lassan lelopództam a lépcsőn, végig futottam a folyosón, de egy csomó fotósba ütköztem. Átvergődtem a tömegen és megláttam Liamet ahogy egy számomra ismeretlen lánnyal csókolózik. Ledermedtem, a lélegzetem elakadt, az egész testem elgyengült és összeestem.

*Nat szemszöge*

Mikor meghallottuk hogy mi történt azonnal a kórházba siettünk Harryvel. Lisa elájult és eltaposták az újságírók, Niall éppen ott volt és ő elmesélte az egészet. Liam nem szándékosan csókolta meg azt a lányt, ellökte magától, felsegítette Lisat és azonnal az orvoshoz vitte. Bementünk hozzá Harryvel, még aludt. Liam ott ült az ágyánál és fogta a kezét.
-Most már sosem bocsájt meg nekem igaz? - kérdezte.
-Hát nem akarok hazudni tesó, kevés az esély rá.
-Tudom, de mindent megpróbálok, nagyon szeretném ha újra bízna bennem.
-Szurkolunk, és ha bármi kéne mi segítünk - javasoltam.
-Köszi Nat ez aranyos tőled.
-Semmiség, tudom hogy sosem csalnád meg Lisat, főleg nem a szeme láttára.
-Csak az a baj hogy ezt most ő nem így látja...
-Egy kis idő kell neki - mondta Harry.
-Remélem igazad van, Jane is ezt mondta. Akkor szerintem jobb lesz ha most egy időre békén hagyom.

Liam hazament, mi még Lisaval maradtunk, vártuk hogy felkeljen de nem történt semmi. Harry hazament mert a fiukkal próbálnak az esti koncertre, így én maradtam Lisaval. Tíz percre rá hogy Harry elment, Lisa lassan kinyitotta a szemét és megszólított. Nagyon örültem, vagy százszor megöleltem és megpusziltam, de rám szólt hogy ha lehet ne fojtsam meg.

-Hogy vagy?

-Egész jól, köszi.

-Itt volt Liam..

-Tudom, hallottam.

-Hallottál minket?

-Igen.

-Akkor, tudod hogy nem csókolta meg, bocsáss meg neki.

-Nem tudom Nat...

-Lisa, szereted még?

-Hát...én...

24. rész

~Hali, mindenkinek. Bocsi hogy a múlthéten nem hoztam részt, de nem nagyon volt ötletem, de itt van a következő rész remélem hogy tetszeni fog. Komizzatok,pipáljatok és iratkozzatok fel.:)

pusziii: ~Steffy* ♥♥

~As long as you love me...

*Lou szemszöge*

Lisa már két órája bent van, Liam azóta csak ül a műtő előtt és zokog. Teljesen össze van törve, senki nem szólt hozzá hiszen most mindenki ilyen állapotban van. Eleanor nagyon rosszul volt ezért hazavittem. A kocsiban elaludt, felemeltem és lefektettem az ágyba. Még belegondolni is borzasztó hogy mindez akár Eleanorral is megtörténhet, nem tudnám elviselni. Nekem szükségem lenne valakire akivel megbeszélhetném a dolgokat, de most Liamhez nem szól senki mert nem akarják még jobban felzaklatni. Ezekkel a gondolatokkal sétáltam le a a lépcsőn, és beültem a kocsiba. Mikor beléptem a kórházba minden ugyan olyan volt mint mielőtt elmentem. A levegő aggodalommal és feszültséggel volt tele, leültem Liam mellé.
-Liam, nem jössz le a büfébe, enned kéne valamit...
-Nem, most egy falat sem menne le a torkomon.
-Akkor csak levegőzz egyet.
-Rendben.
Kimentünk a kórház kertjébe, az idő hideg volt és nyirkos, a csendet Liam törte meg.
-Szerinted túléli?
-Nem tudom, de bízok benne.
-A gondolatba is beleőrülök hogy örökre elveszíthetem...
Liam alig fejezte be a mondatot, Nat hangját hallottuk és hogy fejvesztve fut felénk.
-Srácok siessetek, vége van a műtétnek.
Rögtön elkezdtünk futni, beértünk a kórházba és láttuk hogy az orvos a többiekkel beszél.
-Doktor úr, hogy sikerült a műtét?
-Nyugodjanak meg minden rendben van, sikeres volt a beavatkozás, már csak azt kell megvárni hogy a hölgy felébredjen az altatásból.
Amint kimondta ezeket a szavakat, mindenki egymás nyakába ugrált, leírhatatlan volt amit abban a pillanatban éreztünk...
-És mikor mehetünk be hozzá? - kérdezte izgatottan Zayn.
-Most már akármikor.
-Bemehetnék először én hozzá? - kérdezte Lisa anyukája, Jane.
-Persze, ez természetes - mondta Liam.


*Liam szemszöge*

Láttuk ahogy Lisat áttolják a műtőből egy szobába, mi megálltunk az ablak előtt és néztük ahogy Lisa anyukája a könnyeivel küszködve ölelgeti a lányát, utána az apukája és Lane is bementek hozzá. Azt mondták hogy itt maradnak ameddig fel nem épül. Mikor kijöttek Lisa anyukája hozzám fordult.
-Liam, én nem haragszom rád a történtekért, tudom hogy csak megakartad védeni a lányomat, hidd el amilyen erősnek mutatja magát legbelül olyan gyenge. Én azt gondolom hogy minden rossz szavát hozzád azonnal megbánta, köszönöm hogy vigyáztál rá, és arra kérlek hogy maradj mellette mert én tudom hogy nagy szüksége van rád, és mindannyiótokra.
-Megígérem.
-Köszönöm, menj be hozzá - ölelt meg Jane.
Óvatosan kinyitottam az ajtót, beléptem a szobába Lisa ott feküdt az ágyon a szemei le voltak hunyva, hirtelen olyan volt mintha mosolyogna, örülne valaminek.
Leültem az ágy mellé és csak néztem, nem tudtam hogy mit csináljak hiszen látni sem bír, mit fogok mondani neki ha felébred? Tanácstalan vagyok. Tudtam hogy a többiek is be akarnak jönni hozzá ezért fölé hajoltam, megpusziltam a homlokát és kijöttem a szobából. A többiek is bementek hozzá, és megölelgették. Közben én összefutottam az orvossal.
-Mikor fog felébredni?
-Sajnos azt nem tudom megmondani, mindenkinek másképp reagál a szervezete ilyenkor.
-Értem, köszönöm.
Lementem a büfébe, most már tényleg éhes voltam. Közben Harry társult hozzám.
-Szia, te meg miért vagy ilyen szomorú?
-Nem vagyok...
-De én látom, mond el.
-Hát csak nem tudom hogy mi lesz  ha Lis felébred, mit fogok neki mondani? Vagy majd be se menjek hozzá?
-Még szép hogy bemész hozzá!
-De utál engem...
-Szerintem meg fogy bocsájtani, nyugi minden rendben lesz.
-Mindenki ezt mondja...
-És igazuk is van.
-Hát remélem.
***
Három nap telt el azóta hogy Lisa még nem ébredt fel, minden nap bent voltam nála reménykedve hogy hátha történik valami...de semmi. Teljesen kétségbe vagyok esve, mi lesz ha nem fog felébredni?
Hirtelen megcsörrent a telefonom, ismeretlen szám volt.
-Igen, ki az?
-Halo, Liam Paynnel beszélek?
-Igen...
-Szia Liam én vagyok az Sophia.
-Jaj, szia bocsi nem ismertem fel a hangod, régen beszéltünk már.
-Igen, figyelj nincs kedved találkozni?
-Hát nem is tudom...
-Na kérlek.
-Jó rendben, és hol?
-10 perc múlva a parkban?
-Rendben, szia.
-Szia.
Gyorsan felpattantam és készülődni kezdtem, igazából volt is kedvem meg nem is, régen találkoztunk már, és kicsit váratlanul jött ez a hívás...
Mikor elkészültem elmentem a megbeszélt helyre, Sophia már ott volt. Út közben egy csomó rajongó jött oda, képet és aláírást kérni Sophia addig türelmesen várt. Odamentem hozzá, nem szóltam semmit csak köszöntem, nem tudtam miről beszélgethetnénk, suli óta nem találkozunk szinte..

Erre ő csak úgy hirtelen megcsókolt, én nem tudtam mire vélni a dolgot, automatikusan elhúzódtam, én nem ezért akartam találkozni vele. Észbe sem kaptam de már fotósok milliói jöttek, képeket csináltak és kérdezgettek. Levegőt sem kaptam tőlük, épphogy meghallottam a telefonom csörgését. Nagy nehezen felvettem és Nat hangját hallottam.
-Liam, siess Lisa felébredt!
Alig tudtam válaszolni Natnek, kimásztam a tömegből és megmondtam nekik hogy ez egy félreértés volt, persze Sophia még ott maradt beszélni az újságírókkal. Hirtelen nem érdeket hogy mit mond majd nekik csak az hogy beérjek a kórházba. Hazafutottam, beszálltam a kocsiba és már indultam is. Végig csörtettem a folyosókon, megtaláltam Lis szobáját, benéztem az ablakon és végre láthattam a mosolyát és hogy boldog. Éppen Jane volt bent vele, megláttak az ablakban és Jane kijött a szobából.
-Menj be nyugodtan.
-De félek.
-Nem kell.
Remegő kézzel megfogtam a kilincset és lassan benyitottam az ajtót...