28./3.

~Hát ez lenne az utolsó rész. Köszönöm hogy olvastátok a blogom, nagyon jól estek a kommentek és a biztatások. Remélem hogy tetszett a történet, és hogy a következő is tetszeni fog, ha lesz prológus akkor linkelem ide is. Legyetek jók, puszi, szeretlek titeket :') ♥
~Steffy*


~When I look in your eyes /part 3/

 (...)Megérkeztünk Ausztriába, elég hideg az idő, sőt már hó is van. Egy nagy szürke kocsi jött értünk, benne öt sráccal. Kedvesen bemutatkoztak, rögtön meg is jegyeztem mindenkinek a nevét. Aranyosnak tűntek, meg tudom majd szokni...remélem. Kaptunk Nattel egy szobát aztán készülődnünk kellett a mai koncertre. Gyorsan tanulmányoztam hogy miket szeretnek viselni, és hogy mi áll jól nekik, sikerült is mindent időben elrendezni. A helyszínen minden nyugodt és csendes volt, a srácok csak ültek és sörözgettek a koncert előtt, ja meg bikinis csajokról beszélgettek és így nem nagyon tudtunk belevegyülni a témába. A koncert úgy ahogy elment de nem volt az igazi. Este Niall és Zayn vártak minket skypeon.
Eltelt 4 nap, minden este beszéltünk a srácokkal, Elelanorral, Pezzel, és Danivel. A reklámot holnapután vesszük fel és azt mondta El hogy holnap értünk jön, már nagyon várom. Hirtelen a telefonom csörgésére lettem figyelmes. Liam volt az.
-Szia Liam, mizu?
-Szia, Lis, figyelj lehet hogy rosszul hallasz -ordibált.  -De egy csomó rajongó van itt körülöttem akik mondani akarnak neked valamit, figyelj!
-Lisat akarjuk vissza stylisnak, gyere vissza!! -ezeket a szavakat kiabálták.
-Na mit szólsz, gondoltam megkérdezem a Directionereinket hogy ők mit szólnak a helyzethez, és most mindenki lóbálja a táblákat 'Lisa' felirattal, és kiabál Helga háza előtt. Haza kell jönnöd.
-És mit szól ehhez Helga -hangosítottam ki a telefont mert rám szólt Nat hogy ő is hallani akarja.
-Azt hogy ő ezt már nem csinálja tovább, felháborító ez a viselkedés -utánozta Helga hangján, vicces volt.
-Akkor, én vi...
-Igeeen, visszajöhetsz!
-Komolyan?
-Csomagolj már!!
-Édes istenem, ez nem lehet igaz -sikítoztunk Nattel mint két idióta.
-Már úton vagyunk értetek.
-Tényleg...
-Igen, vagyis én nem, csak El és Pezz, ha jól számolom, és jól számolom 3, 2, 1, és most csöngetnek.
Hihetetlen de tényleg megszólalt a csengő, Nat odarohant hogy kinyissa. Csak annyit hallottam hogy Nat sikít, kirohantam...Perrie és El integetett nekem. Megöleltem őket, alig akartam elhinni hogy tényleg itt vannak, segítettek becsomagolni és már itt sem voltunk. A The Wanted-os srácokkal nem is találkoztunk, a portás azt mondta hogy bulizni voltak és nem jöttek haza, így nem köszöntünk el tőlük. A repülőút gyorsan eltelt, végig röhögtük az egészet. Mikor megérkeztünk a többiek ott vártak minket a kocsinak támaszkodva. Odarohantam és megöleltem mindenkit, borzalmas volt ez az egy hét, igaz hogy kis idő de akkor is. Nat Harry nyakába ugrott és vagy tíz percig el nem engedte. Meglepődve láttam hogy Niall Ashley kezét fogja, rögtön levágtam a helyzetet és odamentem gratulálni nekik, irtó édesek voltak együtt. Megálltam Liam előtt és a szemébe néztem, egy szó sem jött ki a számon, csak megöleltem mint a többieket és beszálltunk a kocsiba. Visszamentünk a szállodába, ugyanabba a szobába ahol voltunk, megálltam az ablak előtt és pont az Eifell toronyra volt rálátásom, el sem hiszem hogy itt vagyok megint, nagyon sokkal tartozom a Directionereknek és persze a srácoknak is. A következő pillanatban  El rontott be az ajtón, hogy siessek készülődni a reklámfelvételre. Gyorsan összekaptam magam, szerencsére a ruha miatt nem kell aggódjak mert meg tudtam tervezni azon az egy héten, és szerintem mesés lett. De még mindig egy gondom volt, a téliszony...
Kaptam egy sms-t Justintól, hogy menjek oda egy órával hamarabb és segít legyőzni a téliszonyomat. Kicsit fucsálltam a dolgot , de gondoltam miért is ne...egy próbát megér.
Már sötét volt, kitettem az asztalra Eleanornak egy levelet hogy ne idegeskedjen hogy nem vagyok otthon, lesétáltam a szállodalépcsőn, hívtam egy taxit és az Eiffel toronyhoz mentem a megbeszéltek szerint. Gyönyörű volt, körülötte minden ki volt világítva és maga a torony is, beszálltam a liftbe és felmentem a legtetejére, azt mondta Justin hogy ott találkozzunk. Kiléptem a liftből és lassan a korláthoz mentem, a szeme végig be volt csukva és nem mertem lenézni. Hirtelen lépteket hallottam mögülem, nem volt időm megfordulni, mert lassan a kezével eltakarta a szemem.
-Köszönöm hogy eljöttél -mondta halkan.
-Justin, én csak úgy vagyok itt mint barát, rendben?
-Persze, tudom, csak segíteni akarok, és azt is tudom hogy ki miatt nem vagy több nekem egy barátnál.
-Tényleg?
-Igen, Liam az oka, ugye?
-Hát...igen.
-Szereted még?
-Azt hiszem...hogy igen - elég furi volt ez a sok kérdés, de a keze még mindig a szemeimen voltak.
-Azt hiszed vagy tudod is?
-Tudom...
-És mit szeretsz benne ennyire?
-Mindent...
-Értem, és ha megkérdezné hogy megbocsájtasz-e neki és hogy leszel-e a barátnője, mit válaszolnál neki?
-Azt hogy, igen, de félek hogy ő már nem érez így...
-De igen, így érzek -fordított meg, és lassan levette a kezeit a szememről, Liam mosolygott rám, és a következő pillanatban megcsókolt.
Odalentről, sikítozást és kiabálást hallottam, a srácok voltak azok, és Directionerek. Sosem voltam még ennyire boldog, mint most. Mindenem megvan ami csak kellhet, úgy érzem hogy sosem cserélnék senkivel.

The End

28./2.

~When I look in your eyes /part 2/

(...) Az idő, hideg volt és az eső is esett, milyen véletlen...mintha az időjárás a hangulatunkat követné. Egész úton csak bámultam a Párizsi utcákat, néztem ki a fejemből, közben ezer meg ezer gondolat siklott át a fejemen. Közben néztem a lassan legördülő esőcseppeket a kocsiból. Nem beszélgettünk Nattel...ő is ugyan olyan állapotban volt mint én. Megérkeztünk a repülőtérre, még 10 percünk volt indulásig, leültünk és ittunk egy forrócsokit, hirtelen egy ismerős hang szólított meg.
-Szia, Lisa.
Felnéztem és Kelly állt előttem.
-Szia.
-Hát te, hova, csak nem ejtett a kis bandád?
-Figyelj Kelly, most igazán semmi kedvem hallgatni beszólásaidat, felszívódnál légyszíves.
-Kimondta hogy piszkálni akarlak...
-Minden találkozáskor azt csinálod...
-Az igaz, de most mindössze csak azért jöttem hogy eláruljam, hogy én szóltam Helgának a szerencsétlen kis tévedésről. Ő mindezt meg akarta hálálni, kaptam az alkalmon és az asszisztense lehetek, holnaptól kezdek. Mit szólsz? A drága kis életed, ami csupa rózsaszín és szivárvány volt, már az enyém....és olyan büszke vagyok magamra hogy...
Hirtelen felszökött bennem az adrenalin, minden egyes sértése összegyűlt bennem és lekevertem neki egy rohadt nagy pofont, már elegem lett az egészből, betelt a pohár, sajnálom eddig tudtam elviselni. Ő csak megsimította az arcát, ami szinte égett, és továbbállt.
-Lis, hallod ez remek volt, esküszöm a nap fénypontja, pacsi - jött oda röhögve Nat.
-Kösz, de nem vagyok büszke, rá.
-Megérdemelte, na gyere menjünk mert indul a gép.
A kapunál odaadtuk a jegyeket, besétáltunk és leültünk a helyünkre. Út közben neteztünk, vagy zenét hallgattunk. De nekem egyik sem tudta lekötni hosszabb ideig a gondolataimat...
Kicsit utánanéztem ennek a bandának akikhez utazunk, nem akartam teljesen hülyének látszani, az igazat megvallva semmit nem tudtam rólunk. Elég "vicces" helyzet, mert ugyan ez volt mikor a One Direction-hez jöttem. Nem tudtam róluk, semmit, és milyen jóba lettünk, nagyon megszerettem őket...talán ha ezt a bandát is megismerem jobban, másképp állok a dolgokhoz. Nehéz lesz, de el kell felejtenem a srácokat. Liam figyelmességét, Harry mosolyát, Zayn szemeit, Niall nevetését, és Lou vicceit. Lapoznom kell(...)

28./1.

~Halihó, bocsi a késésért...Itt van a záró rész, igen kevésnek látszik, ez nem az egész, úgy döntöttem hogy partok-baba teszem fel őket. Jó olvasást, komi,pipa, pls. 
puszi ~Steffy*



~When I look in your eyes /part 1/

Lassú léptekkel közeledtünk kijárat felé, a könnyek egyre gyorsabban hulltak a szememből. Otthon csomagolni kezdtünk hiszen reggel indul a gép. Olyan nehéz elhinni hogy vége, mindennek. A legjobb dolog ami valaha történt velem és egy perc is elég volt hogy elvesszen.
Hirtelen kopogás hallottunk, lassan felálltam és kinyitottam az ajtót, a srácok voltak azok. Nem szóltak semmit, csak megöleltek. Harry szorosan átölelte Natet, mint aki sosem akarná elengedni. Behívtam őket egy utolsó fagyira, csöndben ültünk a kanapén, mikor Liam felugrott.
-Elég volt, hagyjátok abba!
-Nem csinálunk semmit - mondta értetlenül Zayn.
-Hát éppen ez az, hogy nem csinálunk semmit. Én nem fogom hagyni hogy Lisa és Nat elmenjen, csak nem mondhatja meg egy vén szipirtyó hogy ki tervezze a ruháinkat nem!?
-De igen, megmondhatom - nyílt az ajtó, és nagy ámulatunkra Helga volt az, esküszöm ez a nő kezd egy kicsit ijesztő lenni számomra. -Mr. Payne, mostantól hozzá kell szokni a gondolathoz hogy ez két kis ágról szakadt nem lesz önökkel. Nos, térjünk a lényegre. Meghoztam a ruháik terveit a következő nagy koncertre - csettintett, és két öltönyös fickó jött be egy táblát tartva. -Ezek a darabok holnaputánra el is készülnek - mutatta a képeket.
Hát mit is mondjak, röviden, tömören borzalmas. Nem tudom hogy ezeket hogy képzelte...
-Ezt nem veszem fel - jelentette ki Lou.
-Hát pedig muszáj lesz...
-Miért nem szólhatnak bele hogy mi legyen rajtuk? - kérdezte Nat.
-Inkább te ne szólj bele az én dolgomba, köszönöm. Amúgy is már mennetek kéne - nézett az órájára. -A hajnali gépet éppen el is éritek, vigyétek ki őket a reptérre -intett az embereinek.
Mindenkihez egyenként odamentünk, adtam a srácoknak egy puszit és szorosan megöleltem őket, a lányok, Eleanor, Perrie, és Dani nem bírták eltakarni a könnyeiket. Mikor Eleanort megöleltem, azt mondta halkan, hogy a reklámra értem jön. Én nem válaszoltam semmit, csak megbiccentettem a fejem. Nat Harry karjaiban sírt, megígérte neki hogy amint lehet elmegy érte...Még utoljára a szemébe néztem mindenkinek, lassan kiléptünk az ajtón...és talán ennek a remek bandának az életéből is...örökre. (...)

Sziasztok az utolsó nagy záró részt ma elkezdem, és jövőhéten felteszem, ezért ma nem lesz rész, ne haragudjatok de érzelmileg teljesen padlón vagyok:/
Jó éjt nektek, puszi:
*Steffy~ ♥♥

HAJRÁÁ!

HAJRÁÁ!! Megdöntjük a rekordot!! ;) ♥♥ /én elsőnek sírtam:')/ #proud ♥♥
http://www.youtube.com/watch?v=W-TE_Ys4iwM

27. rész

~Halii, meghoztam a kövi részt remélem hogy tetszeni fog nektek.:) Komizzatok, pipáljatok vagy iratkozzatok fel. Lécci oldalt a kérdésre szavazzatok!:) pux:
~Steffy* ♥♥



~Why?

-Szia Lis, én csak a ruhákért jöttem.
-Már megvannak, hozom jó? - indultam el az asztalhoz.
Odaadtam neki a ruhákat, köszönt és elment...
Teljesen elfelejtettem hogy hova akartam menni, ezért sétálgattam a folyosón. Ashleyt láttam meg ahogy sírva fut felém és a vállamra nehezedik, szinte már majdnem összeesett.
-Te jó ég Ashley mi történt?
Nem szólt semmit csak szipogott, nem tudtam hogy mit csináljak, csak ismételtem a kérdést. Egyik pillanatban felemelkedett és csak nézett rám, a kezemmel törölgettem a könnyeit és adtam neki egy zsepit.
-Lis, Nate szakított velem - mondta és egyre jobban sírt.
-Miért, hiszen annyira jól megvoltatok és...
-Nem vagyok elég jó neki.
-Micsoda?
-Hát az egész úgy kezdődött hogy elmentünk a nagyszüleihez, a nagymamája pedig ma jött haza és ebbe a ruhába voltam. Mikor meglátott azt mondta hogy ide valami elegánsabb öltözékben kellett volna jönnöm és

hogy én nem érek fel hozzájuk meg hogy a viselkedésem sem megfelelő pedig még meg se szólaltam...
-Nem érsz fel hozzájuk? Mert ők kicsodák Ashley? De most komolyan, az atyaúristen a nagyanyja vagy mi?
-Hát nem tudom, és az a legrosszabb hogy meg se védett Nate, ha igazán szeretne mondta volna neki hogy ő úgy szeret engem ahogy vagyok és kész, de nem tette. Aztán kifutottam a házból, ő utánam jött és közölte hogy vége.
-Igazad van ki kellett volna állnia melletted, de miért ítélnek el az öltözködésed alapján, az meg a másik hogy nagyszerű stílusod van ezt nekem elhiheted, és nem csak ez az egy fajta ruhád van tudsz te elegáns, vagány, szolid, alkalmi vagy bulizós is lenni tehát nem nagyon értem őket.
-De viszont a nagypapája kedves volt mert, első perctől kezdve nagyon közvetlen és aranyos volt velem plusz még le is állította a boszi nagyit - mosolyodott el. -De tudod mit, én nem fogok bedepizni,  Nate egy beképzelt bunkó és nem érdemel meg engem.
-Pontosan, na gyere keresek neked egy ruhát a koncertre és Nat segít kisminkelni rendben?
-Rendben, mi lenne velem nélküled?
-Hát nem tudom...
Bementünk az öltözőbe szerencsére hoztam magammal pár plusz ruhát vészhelyzetre, és mivel most ez az kiválasztottam Ashleynek ezt:

Nagyon tetszett neki, és nagyon jól is állt rajta. Behívtam a lányokat hogy segítsenek rendbe szedni Ashleyt. Körbeálltuk és mindenki segített, Nat és El a sminket csinálta én is Perrie a haját. A végeredmény tökéletes lett, mintha mi sem történt volna és szerintem ő is feldobódott egy kicsit. A folyosóról hallottuk hogy öt perc van kezdésig, mindenki elkezdett rohanni a színpad felé mert elég messze volt az öltözőktől, én bent maradtam mert nem éppen koncertes cuccban voltam. Gyorsan kikaptam egy ruhát és felvettem, ilyet általában nem szoktam csinálni de most sietnem kellett, kiszaladtam a folyosóra a színpadhoz, fél úton jutott eszembe hogy cipőt elfelejtettem felvenni. -Na szuper - gondoltam magamba. Visszarohantam és kerestem a ruhához passzoló cipőt. Végre kiértem a többiekhez, a srácok már egy számot el is énekeltek szóval élég lassú voltam. Nat mondta is hogy kérdezték a srácok hogy hol vagyok, mikor megláttak rögtön köszöntek is nekem, nagyon édesek voltak.
Eszméletlen jó volt a koncert, utána még visszamentünk, volt a fiúknak egy külön szoba ahol csokiszökőkút, egy óriási hangfal, vattacukorgép, jégkrém meg egy csomó finomság volt és ott buliztunk egy kicsit, közben Dani is megérkezett. Teletömtem magam csokis eperrel, egyik rossz tulajdonságom hogy imádom a csokis dolgokat és akármennyit megtudnék belőlük enni, de szerencsére nem látszik meg rajtam. Láttam hogy Ashley és Niall együtt táncolnak és hogy sokat beszélgetnek együtt, annyira örülnék ha összejönnének. Egy lassú szám következett, mindenki táncolt valakivel, Niall először odajött hozzám és felkért, tudtam hogy Ashleyt akarja csak nem merte ezért felvilágosítottam hogy szingli és nyugodtan felkérheti. Hát igen, Nat Harryvel, Niall Ashleyvel, El Louissal, Dani Joshal, Zayn pedig Perrievel táncolt csak én és Liam ültünk egymással szemben szótlanul az asztalnál...
Liam lassan felállt és odajött mellém, halkan megkérdezte hogy felkérhet-e táncolni, én igent mondtam. Gondoltam miért ne, végülis a barátok is szoktak egymással táncolni...
Megfogta kezem és a többiekhez vezetett, átkarolt és közel húzott magához. Egész végig remegtem, nem mertem mondani semmit, az egyik fordulásnál Nat tekintetével találkoztam, ő rögtön elkezdett mutogatni és tátogni, hogy juuuj most mi van, meg ilyenek aztán hamar elment a kedve mikor mondtam hogy nincs semmi, de még mindig vigyorgott hogy legalább együtt táncolunk. Mikor vége volt a számnak eltávolodtam tőle és az asztalhoz mentem. Hirtelen kopogást hallottunk az ajtón, Zayn kinyitotta és egy kosztümös, komor nőt láttunk meg.
-Jó estét, Lisa Adamset keresem.
Lassan előléptem a tömegből, fogalmam sem volt hogy mit akarhat tőlem ez a nő.
-Én vagyok az.
-Szervusz Lisa én Helga Morgan vagyok és sajnálattal közlöm hogy én leszek a One Direction új stylistja.
-Tessék?
-Ahogy mondom kedves, sajnálom de a versenyen elnézhettek valamit úgy volt a szerződésemben hogy nekem kell a 1D-hez jönnöm, a lapokat elnézték. Én annak az iskolának vagyok igazgatója ahová beküldték a terveket és a kollégáim pontozták őket.
-Sajnálom de még mindig nem értem, ez hogy történhetett?
-A lapokat az asztalomra tették és ott volt az én szerződésem a bandával, egy hétig helyettesítettek engem mert Ausztráliában nyaraltam, és az a szerencsétlen Victoria összefogta a szerződést a lapokkal. A zsűrik úgy értelmezték hogy a nyertes a One Direction stylistja lehet.
-Értem, de...akkor...én most hova....melyik bandához kellet volna kerülnöm?
-A The Wanted nevű fiú bandához.
-Azok kicsodák? -kérdeztem.
-Áhháhháháh - nevette fel Niall. -Bocsánat, elnézést.
-Majd meglátod, mivel holnap reggel repülsz hozzájuk Ausztriába mert ott lépnek fel.
-De ez nem lehet, Lisanak biztos hogy hozzánk kellet kerülnie - emelte a hangját Liam.
-Oh ugyan kérlek, a világ legnépszerűbb fiú bandájához egy ilyen kis kezdő hogy kerülhetne, itt egy profira van szükség, nem is tudom hogy lehettetek meg eddig.
-Ha tudni akarja Lisa igen is profi és nagyon jól megvoltunk vele - háborodott fel Niall.
-Hát bizony hozzá kell szoknotok a gondolathoz hogy ő már nem lesz.
-De...
-Kérlek, köszönjetek el Lisatól.
-Nem, én nem köszönök el, nem fogom hagyni hogy elmenjen - állt fel Louis.
-Rendben, akkor ne köszönj el, biztonságiak!
Abban a pillanatban két nagydarab ember jött be és Helga utasítására "kikísértek" engem. A srácok nekik akartak ugrani de leállították őket.
-Te ki vagy - mutatott Helga Natre.
-Ő a a barátnőm - állt elé Harry.
-Rendben, ő maradhat.
-Nem, ha Lisa megy, megyek én is, sajnálom Harry - megölelte, és kilépett az ajtón hozzám
-Ne, Nat maradj!
-Nem.
-Köszönöm elvihetik őket - intett és becsukta az ajtót.