25. rész

~Halihó! Köszönöm a sok kattolást, komikat nem nagyon írtok pedig nagyon kíváncsi vagyok hogy mit gondoltok a részekről, már az is megfordult a fejemben hogy nem tetszenek, és ha így van akkor írjátok meg és változtatok. Remélem ez a rész tetszeni fog és hogy komiztok, jó olvasást puszi!
~Steffy*





~I need your love


Beléptem a szobába, a szívem a torkomban dobogott, a gyomrom görcsbe rándult és mintha ezer bomba robbant volna fel a fejemben. Apró léptekkel közeledtem az ágyhoz, Lisa nem szólt semmit,  csak lesütötte a szemeit. Remegett minden egyes porcikám.
-Szia Lis - köszöntem félénken.
-Szia.
-Örülök hogy felépültél és hogy jól vagy.
Erre ő nem mondott semmit, leültem az ágya mellé, nem tudtam hogy mit mondjak...
-Meddig titkoltad volna a betegségem? - kérdezte remegő hangon.
-Én el akartam mondani, de nagyon féltem, mindig olyan boldog voltál és azt hittem ha elmondom hogy beteg vagy mindez eltűnik és csak a arra gondolsz majd.
-Elmondhattad volna, már nem tudom hogy higgyek később neked.
-Lisa bocsáss meg kérlek.
-Sajnálom de nem lehet...
-Esküszöm hogy nem teszek ilyet többé.
-Szeretnék hinni neked, de már nem tudok - szökött ki egy könnycsepp a szeméből.
-Én addig nem nyugszom Lis, ameddig újra vissza nem nyerem a bizalmadat. Szeretlek - adtam a homlokára egy puszit és lassan kisétáltam a szobából.
-Miért sírsz drágám, mi történt? - kérdezte Jane.
-Nem bízik bennem.
-Gyere ide, én tudom hogy legbelül még szeret és hogy nem akar elengedni, csak türelmesnek kell lenned és hidd el minden rendbe jön - ölelt meg.
-Remélem Jane.
Elindultam a kijárat felé, az ajtó majdnem orrba vágott. Hátraléptem és Sophiát láttam bejönni temérdek fotóssal kísérve.
-Te mit keresel itt? -kérdeztem.
-Látni akartalak.

*Lisa szemszöge*

Miután Liam kiment a szobából azonnal megbántam hogy nem bocsájtottam meg neki. Megpróbáltam felállni az ágyból, a második próbálkozásra sikerült is. Kinyitottam az ajtót, szerencsére nem volt kint senki ezért nem láttak meg, lassan lelopództam a lépcsőn, végig futottam a folyosón, de egy csomó fotósba ütköztem. Átvergődtem a tömegen és megláttam Liamet ahogy egy számomra ismeretlen lánnyal csókolózik. Ledermedtem, a lélegzetem elakadt, az egész testem elgyengült és összeestem.

*Nat szemszöge*

Mikor meghallottuk hogy mi történt azonnal a kórházba siettünk Harryvel. Lisa elájult és eltaposták az újságírók, Niall éppen ott volt és ő elmesélte az egészet. Liam nem szándékosan csókolta meg azt a lányt, ellökte magától, felsegítette Lisat és azonnal az orvoshoz vitte. Bementünk hozzá Harryvel, még aludt. Liam ott ült az ágyánál és fogta a kezét.
-Most már sosem bocsájt meg nekem igaz? - kérdezte.
-Hát nem akarok hazudni tesó, kevés az esély rá.
-Tudom, de mindent megpróbálok, nagyon szeretném ha újra bízna bennem.
-Szurkolunk, és ha bármi kéne mi segítünk - javasoltam.
-Köszi Nat ez aranyos tőled.
-Semmiség, tudom hogy sosem csalnád meg Lisat, főleg nem a szeme láttára.
-Csak az a baj hogy ezt most ő nem így látja...
-Egy kis idő kell neki - mondta Harry.
-Remélem igazad van, Jane is ezt mondta. Akkor szerintem jobb lesz ha most egy időre békén hagyom.

Liam hazament, mi még Lisaval maradtunk, vártuk hogy felkeljen de nem történt semmi. Harry hazament mert a fiukkal próbálnak az esti koncertre, így én maradtam Lisaval. Tíz percre rá hogy Harry elment, Lisa lassan kinyitotta a szemét és megszólított. Nagyon örültem, vagy százszor megöleltem és megpusziltam, de rám szólt hogy ha lehet ne fojtsam meg.

-Hogy vagy?

-Egész jól, köszi.

-Itt volt Liam..

-Tudom, hallottam.

-Hallottál minket?

-Igen.

-Akkor, tudod hogy nem csókolta meg, bocsáss meg neki.

-Nem tudom Nat...

-Lisa, szereted még?

-Hát...én...