2013. október 28., hétfő

26. rész

~Hali mindenkinek, meghoztam a kövi részt ez még nem a záró. Remélem hogy tetszeni fog, jó olvasást, komizzatok,pipáljatok vagy iratkozzatok fel. Oldalt a kérdésre lécci szavazzatok hogy hány rész legyen még, előre is köszi. Puszi♥♥
~Steffy*


~All my life, I've been waiting for someone like you...


*Lisa szemszöge*
Nem tudtam hogy mit feleljek, az egyik részem meg akart bocsájtani neki a másik meg nem. Olyan jó lenne még egyszer átölelni, mellette ébredni, hallani ahogy azt mondja hogy szeret, és ahogy megérint. De valami mégis visszafogott hogy megbocsássak neki...
-Hahó, Lisa itt vagy? -kérdezte Nat.
-Igen, igen itt vagyok.
-Minden rendben?
-Igen, csak kicsit elbambultam.
-Rendben, keresek egy orvost és megmondom hogy felébredtél, hátha hazajöhetsz délután.
-Jó, de siess.
Nat lassan kisétált a szobából, még az ajtóból integetett és halkan mondta hogy sietni fog. Rögtön utána megcsörrent a telefonom, Liam hívott.
-Szia, Lis.
-Szia, miért hívtál?
-Csak hallani akartam a hangod, meg Nat mondta hogy felébredtél és gondoltam megkérdezem hogy vagy.
-Jól vagyok köszi...
-Rendben, öm Eleanor mondta hogy később bemegy hozzád mert beszélnetek kell.
-Oké, a reklámmal kapcsolatban?
-Igen, valami olyasmit mondott.
-Rendben, hát akkor...majd még...beszélünk.
-Jó...várj, mikor jöhetsz haza?
-Nat most ment megkérdezni.
-Oké, akkor majd felhívom, szia és jobbulást.
-Szia - tettem le remegő kézzel a telefont.
Annyira jó volt hallani a hangját, mintha itt lett volna mellettem. Elmélkedve bámultam a plafont, mit gondolhat most ő, szeretné-e még hogy megbocsássak neki? Vagy már túl késő lenne...
Ebben a pillanatban Nat viharzott be az ajtón egy nővérrel együtt. Felültem és csak pislogtam hogy Nat miért kapkodja ennyire a levegőt, aztán nagy nehezen végre megszólalt.
-Képzeld azt mondta az orvos hogy megvizsgálnak és ha minden rendben öt óra körül hazajöhetsz.
-Oh, ez szuper.
A nővér közelebb jött elvégzett pár alap vizsgálatot és azt mondta hogy minden rendben van, délután haza is mehetek.
-Képzeld...
-Juj, mi történt?
-Találd ki hogy ki hívott.
-Hm...Niall? -ahogy ezt kimondta Nat, Niall lépett be az ajtón.
-Halihóóóó, kinek hoztam reggelit?
-Nekem?
-Nem neked Nat sajnálom, de Lisa biztos megosztja veled.
-Hát majd meglátjuk...a Nando's-ból hoztad?
-Honnan máshonnan?
-Jaj Niall, de cuki vagy - öleltem meg.
-Mások is mondták már...
-És nekem nem hoztál semmit?
-Hát, neked csokit hoztam...
-Juj, mogyis?
-Igen - mosolygott.
-Köszi, aranyos vagy.
-Szívesen, és Lis hogy vagy?
-Egész jól, sőt, ezután a reggeli után...
-Ennyivel jöttem - kacsintott.
-Lisa, tudnod kell hogy Liam nem csókolta meg azt a lányt a kijáratnál, mikor elájultál rögtön behozott ide - szólalt meg Niall hosszas csend után.
Én csak lesütöttem a szemem, nem akartam erről beszélni...
-És mi van veled és Ashleyvel? - próbáltam terelni.
Niall Natre nézett, gondolom rájött hogy direkt terelek, és megszólalt:
-Velünk? Pff...nincs is olyan hogy mi...- szomorodott el.
-Tényleg még itt vannak? - kérdezte Nat.
-Igen, reggel beszéltem vele - mondta Niall.
-Akkor azért látlak minden reggel a telefonoddal a kezedben forgolódni mint egy hercegnő - bokszolt a vállába Nat.
-Mi? Engem? Hagyjuk már...
-Pedig így szokott lenni - súgta oda nekem Nat.
-Jó, oké tetszik Ashley...
-Ezt eddig is tudtuk....
-Honnan?
-Nem nehéz kitalálni.
Hirtelen kopogást hallottunk az ajtón, Eleanor jött be.
-Szia, vagyis sziasztok - köszönt. -Lisa tudnánk beszélni a reklámmal kapcsolatban?
-Igen persze.
Nat és Niall azonnal felpattantak és ajtó felé sétáltak.
-Maradjatok nyugodtan - szólt utánuk El.
-Nem, beszéljetek csak, mi addig lemegyünk a büfébe, és közbe kifaggatom Niallt a kis barátnőjéről, sziasztok.
-Hát jó, sziasztok, na az van hogy öt nap múlva lenne a reklámanyag felvéve és...
-Tényleg? Én azt hittem hogy kerestek már mást.
-Nem, amúgy is el lett volna halasztva mert Justinnak sürgősen el kellet utaznia, meg azt mondták hogy kifejezetten téged akarnak.
-Komolyan? Ez tök jó.
-Az ám, szóval kb öt nap múlva lenne és minden a megbeszéltek szerint, annyi még a plusz infó hogy felajánlották hogy a ruhádat amiben leszel azt te tervezd meg és így egyúttal téged is reklámoznának, de ez nem kötelező csak egy lehetőség. Én talánt mondtam mert nem tudtam hogy hogy leszel, ma kell elküldenem a választ.
-Persze, természetesen megtudom csinálni.
-Rendben akkor fel is hívom ma őket. Amúgy hogy vagy, látom eléggé mosolygós a kedved, ki vidított ennyire fel?
-Senki, nem is vagyok mosolygós...
-De én látom rajtad hogy történt valami, Liam is egész reggel ilyen volt.
-Tényleg?
-Igen, most lement sétálni a parkba, és lehet hogy benéz hozzád.
-De nem úgy volt hogy próbálnak?
-Mikor eljöttem szünetet kaptak, szegények annyira el vannak fáradva, nagyon kimerültek.
-Elhiszem...
-Mikor jöhetsz haza?
-Öt körül.
-Az mindjárt itt van, nem iszunk előtte egy forrócsokit?
-De, mehetünk.
-Lesétáltunk Niallékhez a büfébe, és megittuk a forrócsokit, nagyon jól esett.
Hirtelen olyan izgatott lettem, fél óra és indulhatok, már annyira várom, és remélem hogy nem kell már ide visszajönnöm. Eleanor és Niall elmentek, Nat még maradt segített elpakolni és visszamenni a hotelbe. Mikor hazaértünk nem volt ott senki csak El és Perrie éppen a gardrobban választottak maguknak ruhát ma estére, de nem tudtak dönteni.
-Lis segítesz, melyik a jobb -mutatott fel Perrie két ruhát.
-Én a rózsaszínre szavazok az jobban állna neked.
-Köszi - ment és fel is próbálta.
-Siessetek mert indulunk, még hamarabb oda kéne érni hogy minden meglegyen, Lis neked még a fellépő ruhákat is ki kell választanod - rohangált fel és alá El.
-El, még  rengeteg időnk van, és Lisanak pihennie kell még egy kicsit - mondta Nat.
-Nem vagyok fáradt indulhatunk.
-Biztos - kérdezte El.
-Igen, minden rendben lesz - mosolyogtam.
Kocsiba ültünk és elmentünk a helyszínre, én rögtön célba vettem az öltözőt és keresgéltem a ruhák között. Megtaláltam mindenkinek a tökéletes darabot, már nyitottam volna ki az ajtót de valaki megelőzött és majdnem fejbe csapott az ajtóval. Liam volt az, bejött az öltözőbe és csak nézett rám. A pulzusom az egekig szökött, a térdem remegni kezdett, egy hang sem jött volna ki a számon akármennyire is erőltettem volna. A tekintete megnyugtatott és biztonságban éreztem magam. Az ajtócsapódásra sikerült visszatérnem a földre, és kiböktem egy 'Sziát'.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése