28./3.

~Hát ez lenne az utolsó rész. Köszönöm hogy olvastátok a blogom, nagyon jól estek a kommentek és a biztatások. Remélem hogy tetszett a történet, és hogy a következő is tetszeni fog, ha lesz prológus akkor linkelem ide is. Legyetek jók, puszi, szeretlek titeket :') ♥
~Steffy*


~When I look in your eyes /part 3/

 (...)Megérkeztünk Ausztriába, elég hideg az idő, sőt már hó is van. Egy nagy szürke kocsi jött értünk, benne öt sráccal. Kedvesen bemutatkoztak, rögtön meg is jegyeztem mindenkinek a nevét. Aranyosnak tűntek, meg tudom majd szokni...remélem. Kaptunk Nattel egy szobát aztán készülődnünk kellett a mai koncertre. Gyorsan tanulmányoztam hogy miket szeretnek viselni, és hogy mi áll jól nekik, sikerült is mindent időben elrendezni. A helyszínen minden nyugodt és csendes volt, a srácok csak ültek és sörözgettek a koncert előtt, ja meg bikinis csajokról beszélgettek és így nem nagyon tudtunk belevegyülni a témába. A koncert úgy ahogy elment de nem volt az igazi. Este Niall és Zayn vártak minket skypeon.
Eltelt 4 nap, minden este beszéltünk a srácokkal, Elelanorral, Pezzel, és Danivel. A reklámot holnapután vesszük fel és azt mondta El hogy holnap értünk jön, már nagyon várom. Hirtelen a telefonom csörgésére lettem figyelmes. Liam volt az.
-Szia Liam, mizu?
-Szia, Lis, figyelj lehet hogy rosszul hallasz -ordibált.  -De egy csomó rajongó van itt körülöttem akik mondani akarnak neked valamit, figyelj!
-Lisat akarjuk vissza stylisnak, gyere vissza!! -ezeket a szavakat kiabálták.
-Na mit szólsz, gondoltam megkérdezem a Directionereinket hogy ők mit szólnak a helyzethez, és most mindenki lóbálja a táblákat 'Lisa' felirattal, és kiabál Helga háza előtt. Haza kell jönnöd.
-És mit szól ehhez Helga -hangosítottam ki a telefont mert rám szólt Nat hogy ő is hallani akarja.
-Azt hogy ő ezt már nem csinálja tovább, felháborító ez a viselkedés -utánozta Helga hangján, vicces volt.
-Akkor, én vi...
-Igeeen, visszajöhetsz!
-Komolyan?
-Csomagolj már!!
-Édes istenem, ez nem lehet igaz -sikítoztunk Nattel mint két idióta.
-Már úton vagyunk értetek.
-Tényleg...
-Igen, vagyis én nem, csak El és Pezz, ha jól számolom, és jól számolom 3, 2, 1, és most csöngetnek.
Hihetetlen de tényleg megszólalt a csengő, Nat odarohant hogy kinyissa. Csak annyit hallottam hogy Nat sikít, kirohantam...Perrie és El integetett nekem. Megöleltem őket, alig akartam elhinni hogy tényleg itt vannak, segítettek becsomagolni és már itt sem voltunk. A The Wanted-os srácokkal nem is találkoztunk, a portás azt mondta hogy bulizni voltak és nem jöttek haza, így nem köszöntünk el tőlük. A repülőút gyorsan eltelt, végig röhögtük az egészet. Mikor megérkeztünk a többiek ott vártak minket a kocsinak támaszkodva. Odarohantam és megöleltem mindenkit, borzalmas volt ez az egy hét, igaz hogy kis idő de akkor is. Nat Harry nyakába ugrott és vagy tíz percig el nem engedte. Meglepődve láttam hogy Niall Ashley kezét fogja, rögtön levágtam a helyzetet és odamentem gratulálni nekik, irtó édesek voltak együtt. Megálltam Liam előtt és a szemébe néztem, egy szó sem jött ki a számon, csak megöleltem mint a többieket és beszálltunk a kocsiba. Visszamentünk a szállodába, ugyanabba a szobába ahol voltunk, megálltam az ablak előtt és pont az Eifell toronyra volt rálátásom, el sem hiszem hogy itt vagyok megint, nagyon sokkal tartozom a Directionereknek és persze a srácoknak is. A következő pillanatban  El rontott be az ajtón, hogy siessek készülődni a reklámfelvételre. Gyorsan összekaptam magam, szerencsére a ruha miatt nem kell aggódjak mert meg tudtam tervezni azon az egy héten, és szerintem mesés lett. De még mindig egy gondom volt, a téliszony...
Kaptam egy sms-t Justintól, hogy menjek oda egy órával hamarabb és segít legyőzni a téliszonyomat. Kicsit fucsálltam a dolgot , de gondoltam miért is ne...egy próbát megér.
Már sötét volt, kitettem az asztalra Eleanornak egy levelet hogy ne idegeskedjen hogy nem vagyok otthon, lesétáltam a szállodalépcsőn, hívtam egy taxit és az Eiffel toronyhoz mentem a megbeszéltek szerint. Gyönyörű volt, körülötte minden ki volt világítva és maga a torony is, beszálltam a liftbe és felmentem a legtetejére, azt mondta Justin hogy ott találkozzunk. Kiléptem a liftből és lassan a korláthoz mentem, a szeme végig be volt csukva és nem mertem lenézni. Hirtelen lépteket hallottam mögülem, nem volt időm megfordulni, mert lassan a kezével eltakarta a szemem.
-Köszönöm hogy eljöttél -mondta halkan.
-Justin, én csak úgy vagyok itt mint barát, rendben?
-Persze, tudom, csak segíteni akarok, és azt is tudom hogy ki miatt nem vagy több nekem egy barátnál.
-Tényleg?
-Igen, Liam az oka, ugye?
-Hát...igen.
-Szereted még?
-Azt hiszem...hogy igen - elég furi volt ez a sok kérdés, de a keze még mindig a szemeimen voltak.
-Azt hiszed vagy tudod is?
-Tudom...
-És mit szeretsz benne ennyire?
-Mindent...
-Értem, és ha megkérdezné hogy megbocsájtasz-e neki és hogy leszel-e a barátnője, mit válaszolnál neki?
-Azt hogy, igen, de félek hogy ő már nem érez így...
-De igen, így érzek -fordított meg, és lassan levette a kezeit a szememről, Liam mosolygott rám, és a következő pillanatban megcsókolt.
Odalentről, sikítozást és kiabálást hallottam, a srácok voltak azok, és Directionerek. Sosem voltam még ennyire boldog, mint most. Mindenem megvan ami csak kellhet, úgy érzem hogy sosem cserélnék senkivel.

The End

28./2.

~When I look in your eyes /part 2/

(...) Az idő, hideg volt és az eső is esett, milyen véletlen...mintha az időjárás a hangulatunkat követné. Egész úton csak bámultam a Párizsi utcákat, néztem ki a fejemből, közben ezer meg ezer gondolat siklott át a fejemen. Közben néztem a lassan legördülő esőcseppeket a kocsiból. Nem beszélgettünk Nattel...ő is ugyan olyan állapotban volt mint én. Megérkeztünk a repülőtérre, még 10 percünk volt indulásig, leültünk és ittunk egy forrócsokit, hirtelen egy ismerős hang szólított meg.
-Szia, Lisa.
Felnéztem és Kelly állt előttem.
-Szia.
-Hát te, hova, csak nem ejtett a kis bandád?
-Figyelj Kelly, most igazán semmi kedvem hallgatni beszólásaidat, felszívódnál légyszíves.
-Kimondta hogy piszkálni akarlak...
-Minden találkozáskor azt csinálod...
-Az igaz, de most mindössze csak azért jöttem hogy eláruljam, hogy én szóltam Helgának a szerencsétlen kis tévedésről. Ő mindezt meg akarta hálálni, kaptam az alkalmon és az asszisztense lehetek, holnaptól kezdek. Mit szólsz? A drága kis életed, ami csupa rózsaszín és szivárvány volt, már az enyém....és olyan büszke vagyok magamra hogy...
Hirtelen felszökött bennem az adrenalin, minden egyes sértése összegyűlt bennem és lekevertem neki egy rohadt nagy pofont, már elegem lett az egészből, betelt a pohár, sajnálom eddig tudtam elviselni. Ő csak megsimította az arcát, ami szinte égett, és továbbállt.
-Lis, hallod ez remek volt, esküszöm a nap fénypontja, pacsi - jött oda röhögve Nat.
-Kösz, de nem vagyok büszke, rá.
-Megérdemelte, na gyere menjünk mert indul a gép.
A kapunál odaadtuk a jegyeket, besétáltunk és leültünk a helyünkre. Út közben neteztünk, vagy zenét hallgattunk. De nekem egyik sem tudta lekötni hosszabb ideig a gondolataimat...
Kicsit utánanéztem ennek a bandának akikhez utazunk, nem akartam teljesen hülyének látszani, az igazat megvallva semmit nem tudtam rólunk. Elég "vicces" helyzet, mert ugyan ez volt mikor a One Direction-hez jöttem. Nem tudtam róluk, semmit, és milyen jóba lettünk, nagyon megszerettem őket...talán ha ezt a bandát is megismerem jobban, másképp állok a dolgokhoz. Nehéz lesz, de el kell felejtenem a srácokat. Liam figyelmességét, Harry mosolyát, Zayn szemeit, Niall nevetését, és Lou vicceit. Lapoznom kell(...)

28./1.

~Halihó, bocsi a késésért...Itt van a záró rész, igen kevésnek látszik, ez nem az egész, úgy döntöttem hogy partok-baba teszem fel őket. Jó olvasást, komi,pipa, pls. 
puszi ~Steffy*



~When I look in your eyes /part 1/

Lassú léptekkel közeledtünk kijárat felé, a könnyek egyre gyorsabban hulltak a szememből. Otthon csomagolni kezdtünk hiszen reggel indul a gép. Olyan nehéz elhinni hogy vége, mindennek. A legjobb dolog ami valaha történt velem és egy perc is elég volt hogy elvesszen.
Hirtelen kopogás hallottunk, lassan felálltam és kinyitottam az ajtót, a srácok voltak azok. Nem szóltak semmit, csak megöleltek. Harry szorosan átölelte Natet, mint aki sosem akarná elengedni. Behívtam őket egy utolsó fagyira, csöndben ültünk a kanapén, mikor Liam felugrott.
-Elég volt, hagyjátok abba!
-Nem csinálunk semmit - mondta értetlenül Zayn.
-Hát éppen ez az, hogy nem csinálunk semmit. Én nem fogom hagyni hogy Lisa és Nat elmenjen, csak nem mondhatja meg egy vén szipirtyó hogy ki tervezze a ruháinkat nem!?
-De igen, megmondhatom - nyílt az ajtó, és nagy ámulatunkra Helga volt az, esküszöm ez a nő kezd egy kicsit ijesztő lenni számomra. -Mr. Payne, mostantól hozzá kell szokni a gondolathoz hogy ez két kis ágról szakadt nem lesz önökkel. Nos, térjünk a lényegre. Meghoztam a ruháik terveit a következő nagy koncertre - csettintett, és két öltönyös fickó jött be egy táblát tartva. -Ezek a darabok holnaputánra el is készülnek - mutatta a képeket.
Hát mit is mondjak, röviden, tömören borzalmas. Nem tudom hogy ezeket hogy képzelte...
-Ezt nem veszem fel - jelentette ki Lou.
-Hát pedig muszáj lesz...
-Miért nem szólhatnak bele hogy mi legyen rajtuk? - kérdezte Nat.
-Inkább te ne szólj bele az én dolgomba, köszönöm. Amúgy is már mennetek kéne - nézett az órájára. -A hajnali gépet éppen el is éritek, vigyétek ki őket a reptérre -intett az embereinek.
Mindenkihez egyenként odamentünk, adtam a srácoknak egy puszit és szorosan megöleltem őket, a lányok, Eleanor, Perrie, és Dani nem bírták eltakarni a könnyeiket. Mikor Eleanort megöleltem, azt mondta halkan, hogy a reklámra értem jön. Én nem válaszoltam semmit, csak megbiccentettem a fejem. Nat Harry karjaiban sírt, megígérte neki hogy amint lehet elmegy érte...Még utoljára a szemébe néztem mindenkinek, lassan kiléptünk az ajtón...és talán ennek a remek bandának az életéből is...örökre. (...)

Sziasztok az utolsó nagy záró részt ma elkezdem, és jövőhéten felteszem, ezért ma nem lesz rész, ne haragudjatok de érzelmileg teljesen padlón vagyok:/
Jó éjt nektek, puszi:
*Steffy~ ♥♥

HAJRÁÁ!

HAJRÁÁ!! Megdöntjük a rekordot!! ;) ♥♥ /én elsőnek sírtam:')/ #proud ♥♥
http://www.youtube.com/watch?v=W-TE_Ys4iwM

27. rész

~Halii, meghoztam a kövi részt remélem hogy tetszeni fog nektek.:) Komizzatok, pipáljatok vagy iratkozzatok fel. Lécci oldalt a kérdésre szavazzatok!:) pux:
~Steffy* ♥♥



~Why?

-Szia Lis, én csak a ruhákért jöttem.
-Már megvannak, hozom jó? - indultam el az asztalhoz.
Odaadtam neki a ruhákat, köszönt és elment...
Teljesen elfelejtettem hogy hova akartam menni, ezért sétálgattam a folyosón. Ashleyt láttam meg ahogy sírva fut felém és a vállamra nehezedik, szinte már majdnem összeesett.
-Te jó ég Ashley mi történt?
Nem szólt semmit csak szipogott, nem tudtam hogy mit csináljak, csak ismételtem a kérdést. Egyik pillanatban felemelkedett és csak nézett rám, a kezemmel törölgettem a könnyeit és adtam neki egy zsepit.
-Lis, Nate szakított velem - mondta és egyre jobban sírt.
-Miért, hiszen annyira jól megvoltatok és...
-Nem vagyok elég jó neki.
-Micsoda?
-Hát az egész úgy kezdődött hogy elmentünk a nagyszüleihez, a nagymamája pedig ma jött haza és ebbe a ruhába voltam. Mikor meglátott azt mondta hogy ide valami elegánsabb öltözékben kellett volna jönnöm és

hogy én nem érek fel hozzájuk meg hogy a viselkedésem sem megfelelő pedig még meg se szólaltam...
-Nem érsz fel hozzájuk? Mert ők kicsodák Ashley? De most komolyan, az atyaúristen a nagyanyja vagy mi?
-Hát nem tudom, és az a legrosszabb hogy meg se védett Nate, ha igazán szeretne mondta volna neki hogy ő úgy szeret engem ahogy vagyok és kész, de nem tette. Aztán kifutottam a házból, ő utánam jött és közölte hogy vége.
-Igazad van ki kellett volna állnia melletted, de miért ítélnek el az öltözködésed alapján, az meg a másik hogy nagyszerű stílusod van ezt nekem elhiheted, és nem csak ez az egy fajta ruhád van tudsz te elegáns, vagány, szolid, alkalmi vagy bulizós is lenni tehát nem nagyon értem őket.
-De viszont a nagypapája kedves volt mert, első perctől kezdve nagyon közvetlen és aranyos volt velem plusz még le is állította a boszi nagyit - mosolyodott el. -De tudod mit, én nem fogok bedepizni,  Nate egy beképzelt bunkó és nem érdemel meg engem.
-Pontosan, na gyere keresek neked egy ruhát a koncertre és Nat segít kisminkelni rendben?
-Rendben, mi lenne velem nélküled?
-Hát nem tudom...
Bementünk az öltözőbe szerencsére hoztam magammal pár plusz ruhát vészhelyzetre, és mivel most ez az kiválasztottam Ashleynek ezt:

Nagyon tetszett neki, és nagyon jól is állt rajta. Behívtam a lányokat hogy segítsenek rendbe szedni Ashleyt. Körbeálltuk és mindenki segített, Nat és El a sminket csinálta én is Perrie a haját. A végeredmény tökéletes lett, mintha mi sem történt volna és szerintem ő is feldobódott egy kicsit. A folyosóról hallottuk hogy öt perc van kezdésig, mindenki elkezdett rohanni a színpad felé mert elég messze volt az öltözőktől, én bent maradtam mert nem éppen koncertes cuccban voltam. Gyorsan kikaptam egy ruhát és felvettem, ilyet általában nem szoktam csinálni de most sietnem kellett, kiszaladtam a folyosóra a színpadhoz, fél úton jutott eszembe hogy cipőt elfelejtettem felvenni. -Na szuper - gondoltam magamba. Visszarohantam és kerestem a ruhához passzoló cipőt. Végre kiértem a többiekhez, a srácok már egy számot el is énekeltek szóval élég lassú voltam. Nat mondta is hogy kérdezték a srácok hogy hol vagyok, mikor megláttak rögtön köszöntek is nekem, nagyon édesek voltak.
Eszméletlen jó volt a koncert, utána még visszamentünk, volt a fiúknak egy külön szoba ahol csokiszökőkút, egy óriási hangfal, vattacukorgép, jégkrém meg egy csomó finomság volt és ott buliztunk egy kicsit, közben Dani is megérkezett. Teletömtem magam csokis eperrel, egyik rossz tulajdonságom hogy imádom a csokis dolgokat és akármennyit megtudnék belőlük enni, de szerencsére nem látszik meg rajtam. Láttam hogy Ashley és Niall együtt táncolnak és hogy sokat beszélgetnek együtt, annyira örülnék ha összejönnének. Egy lassú szám következett, mindenki táncolt valakivel, Niall először odajött hozzám és felkért, tudtam hogy Ashleyt akarja csak nem merte ezért felvilágosítottam hogy szingli és nyugodtan felkérheti. Hát igen, Nat Harryvel, Niall Ashleyvel, El Louissal, Dani Joshal, Zayn pedig Perrievel táncolt csak én és Liam ültünk egymással szemben szótlanul az asztalnál...
Liam lassan felállt és odajött mellém, halkan megkérdezte hogy felkérhet-e táncolni, én igent mondtam. Gondoltam miért ne, végülis a barátok is szoktak egymással táncolni...
Megfogta kezem és a többiekhez vezetett, átkarolt és közel húzott magához. Egész végig remegtem, nem mertem mondani semmit, az egyik fordulásnál Nat tekintetével találkoztam, ő rögtön elkezdett mutogatni és tátogni, hogy juuuj most mi van, meg ilyenek aztán hamar elment a kedve mikor mondtam hogy nincs semmi, de még mindig vigyorgott hogy legalább együtt táncolunk. Mikor vége volt a számnak eltávolodtam tőle és az asztalhoz mentem. Hirtelen kopogást hallottunk az ajtón, Zayn kinyitotta és egy kosztümös, komor nőt láttunk meg.
-Jó estét, Lisa Adamset keresem.
Lassan előléptem a tömegből, fogalmam sem volt hogy mit akarhat tőlem ez a nő.
-Én vagyok az.
-Szervusz Lisa én Helga Morgan vagyok és sajnálattal közlöm hogy én leszek a One Direction új stylistja.
-Tessék?
-Ahogy mondom kedves, sajnálom de a versenyen elnézhettek valamit úgy volt a szerződésemben hogy nekem kell a 1D-hez jönnöm, a lapokat elnézték. Én annak az iskolának vagyok igazgatója ahová beküldték a terveket és a kollégáim pontozták őket.
-Sajnálom de még mindig nem értem, ez hogy történhetett?
-A lapokat az asztalomra tették és ott volt az én szerződésem a bandával, egy hétig helyettesítettek engem mert Ausztráliában nyaraltam, és az a szerencsétlen Victoria összefogta a szerződést a lapokkal. A zsűrik úgy értelmezték hogy a nyertes a One Direction stylistja lehet.
-Értem, de...akkor...én most hova....melyik bandához kellet volna kerülnöm?
-A The Wanted nevű fiú bandához.
-Azok kicsodák? -kérdeztem.
-Áhháhháháh - nevette fel Niall. -Bocsánat, elnézést.
-Majd meglátod, mivel holnap reggel repülsz hozzájuk Ausztriába mert ott lépnek fel.
-De ez nem lehet, Lisanak biztos hogy hozzánk kellet kerülnie - emelte a hangját Liam.
-Oh ugyan kérlek, a világ legnépszerűbb fiú bandájához egy ilyen kis kezdő hogy kerülhetne, itt egy profira van szükség, nem is tudom hogy lehettetek meg eddig.
-Ha tudni akarja Lisa igen is profi és nagyon jól megvoltunk vele - háborodott fel Niall.
-Hát bizony hozzá kell szoknotok a gondolathoz hogy ő már nem lesz.
-De...
-Kérlek, köszönjetek el Lisatól.
-Nem, én nem köszönök el, nem fogom hagyni hogy elmenjen - állt fel Louis.
-Rendben, akkor ne köszönj el, biztonságiak!
Abban a pillanatban két nagydarab ember jött be és Helga utasítására "kikísértek" engem. A srácok nekik akartak ugrani de leállították őket.
-Te ki vagy - mutatott Helga Natre.
-Ő a a barátnőm - állt elé Harry.
-Rendben, ő maradhat.
-Nem, ha Lisa megy, megyek én is, sajnálom Harry - megölelte, és kilépett az ajtón hozzám
-Ne, Nat maradj!
-Nem.
-Köszönöm elvihetik őket - intett és becsukta az ajtót.

26. rész

~Hali mindenkinek, meghoztam a kövi részt ez még nem a záró. Remélem hogy tetszeni fog, jó olvasást, komizzatok,pipáljatok vagy iratkozzatok fel. Oldalt a kérdésre lécci szavazzatok hogy hány rész legyen még, előre is köszi. Puszi♥♥
~Steffy*


~All my life, I've been waiting for someone like you...

*Lisa szemszöge*

Nem tudtam hogy mit feleljek, az egyik részem meg akart bocsájtani neki a másik meg nem. Olyan jó lenne még egyszer átölelni, mellette ébredni, hallani ahogy azt mondja hogy szeret, és ahogy megérint. De valami mégis visszafogott hogy megbocsássak neki...

-Hahó, Lisa itt vagy? -kérdezte Nat.
-Igen, igen itt vagyok.
-Minden rendben?
-Igen, csak kicsit elbambultam.
-Rendben, keresek egy orvost és megmondom hogy felébredtél, hátha hazajöhetsz délután.
-Jó, de siess.
Nat lassan kisétált a szobából, még az ajtóból integetett és halkan mondta hogy sietni fog. Rögtön utána megcsörrent a telefonom, Liam hívott.
-Szia, Lis.
-Szia, miért hívtál?
-Csak hallani akartam a hangod, meg Nat mondta hogy felébredtél és gondoltam megkérdezem hogy vagy.
-Jól vagyok köszi...
-Rendben, öm Eleanor mondta hogy később bemegy hozzád mert beszélnetek kell.
-Oké, a reklámmal kapcsolatban?
-Igen, valami olyasmit mondott.
-Rendben, hát akkor...majd még...beszélünk.
-Jó...várj, mikor jöhetsz haza?
-Nat most ment megkérdezni.
-Oké, akkor majd felhívom, szia és jobbulást.
-Szia - tettem le remegő kézzel a telefont.
Annyira jó volt hallani a hangját, mintha itt lett volna mellettem. Elmélkedve bámultam a plafont, mit gondolhat most ő, szeretné-e még hogy megbocsássak neki? Vagy már túl késő lenne...
Ebben a pillanatban Nat viharzott be az ajtón egy nővérrel együtt. Felültem és csak pislogtam hogy Nat miért kapkodja ennyire a levegőt, aztán nagy nehezen végre megszólalt.
-Képzeld azt mondta az orvos hogy megvizsgálnak és ha minden rendben öt óra körül hazajöhetsz.
-Oh, ez szuper.
A nővér közelebb jött elvégzett pár alap vizsgálatot és azt mondta hogy minden rendben van, délután haza is mehetek.
-Képzeld...
-Juj, mi történt?
-Találd ki hogy ki hívott.
-Hm...Niall? -ahogy ezt kimondta Nat, Niall lépett be az ajtón.
-Halihóóóó, kinek hoztam reggelit?
-Nekem?
-Nem neked Nat sajnálom, de Lisa biztos megosztja veled.
-Hát majd meglátjuk...a Nando's-ból hoztad?
-Honnan máshonnan?
-Jaj Niall, de cuki vagy - öleltem meg.
-Mások is mondták már...
-És nekem nem hoztál semmit?
-Hát, neked csokit hoztam...
-Juj, mogyis?
-Igen - mosolygott.
-Köszi, aranyos vagy.
-Szívesen, és Lis hogy vagy?
-Egész jól, sőt, ezután a reggeli után...
-Ennyivel jöttem - kacsintott.
-Lisa, tudnod kell hogy Liam nem csókolta meg azt a lányt a kijáratnál, mikor elájultál rögtön behozott ide - szólalt meg Niall hosszas csend után.
Én csak lesütöttem a szemem, nem akartam erről beszélni...
-És mi van veled és Ashleyvel? - próbáltam terelni.
Niall Natre nézett, gondolom rájött hogy direkt terelek, és megszólalt:
-Velünk? Pff...nincs is olyan hogy mi...- szomorodott el.
-Tényleg még itt vannak? - kérdezte Nat.
-Igen, reggel beszéltem vele - mondta Niall.
-Akkor azért látlak minden reggel a telefonoddal a kezedben forgolódni mint egy hercegnő - bokszolt a vállába Nat.
-Mi? Engem? Hagyjuk már...
-Pedig így szokott lenni - súgta oda nekem Nat.
-Jó, oké tetszik Ashley...
-Ezt eddig is tudtuk....
-Honnan?
-Nem nehéz kitalálni.
Hirtelen kopogást hallottunk az ajtón, Eleanor jött be.
-Szia, vagyis sziasztok - köszönt. -Lisa tudnánk beszélni a reklámmal kapcsolatban?
-Igen persze.
Nat és Niall azonnal felpattantak és ajtó felé sétáltak.
-Maradjatok nyugodtan - szólt utánuk El.
-Nem, beszéljetek csak, mi addig lemegyünk a büfébe, és közbe kifaggatom Niallt a kis barátnőjéről, sziasztok.
-Hát jó, sziasztok, na az van hogy öt nap múlva lenne a reklámanyag felvéve és...
-Tényleg? Én azt hittem hogy kerestek már mást.
-Nem, amúgy is el lett volna halasztva mert Justinnak sürgősen el kellet utaznia, meg azt mondták hogy kifejezetten téged akarnak.
-Komolyan? Ez tök jó.
-Az ám, szóval kb öt nap múlva lenne és minden a megbeszéltek szerint, annyi még a plusz infó hogy felajánlották hogy a ruhádat amiben leszel azt te tervezd meg és így egyúttal téged is reklámoznának, de ez nem kötelező csak egy lehetőség. Én talánt mondtam mert nem tudtam hogy hogy leszel, ma kell elküldenem a választ.
-Persze, természetesen megtudom csinálni.
-Rendben akkor fel is hívom ma őket. Amúgy hogy vagy, látom eléggé mosolygós a kedved, ki vidított ennyire fel?
-Senki, nem is vagyok mosolygós...
-De én látom rajtad hogy történt valami, Liam is egész reggel ilyen volt.
-Tényleg?
-Igen, most lement sétálni a parkba, és lehet hogy benéz hozzád.
-De nem úgy volt hogy próbálnak?
-Mikor eljöttem szünetet kaptak, szegények annyira el vannak fáradva, nagyon kimerültek.
-Elhiszem...
-Mikor jöhetsz haza?
-Öt körül.
-Az mindjárt itt van, nem iszunk előtte egy forrócsokit?
-De, mehetünk.
-Lesétáltunk Niallékhez a büfébe, és megittuk a forrócsokit, nagyon jól esett.
Hirtelen olyan izgatott lettem, fél óra és indulhatok, már annyira várom, és remélem hogy nem kell már ide visszajönnöm. Eleanor és Niall elmentek, Nat még maradt segített elpakolni és visszamenni a hotelbe. Mikor hazaértünk nem volt ott senki csak El és Perrie éppen a gardrobban választottak maguknak ruhát ma estére, de nem tudtak dönteni.
-Lis segítesz, melyik a jobb -mutatott fel Perrie két ruhát.
-Én a rózsaszínre szavazok az jobban állna neked.
-Köszi - ment és fel is próbálta.
-Siessetek mert indulunk, még hamarabb oda kéne érni hogy minden meglegyen, Lis neked még a fellépő ruhákat is ki kell választanod - rohangált fel és alá El.
-El, még  rengeteg időnk van, és Lisanak pihennie kell még egy kicsit - mondta Nat.
-Nem vagyok fáradt indulhatunk.
-Biztos - kérdezte El.
-Igen, minden rendben lesz - mosolyogtam.
Kocsiba ültünk és elmentünk a helyszínre, én rögtön célba vettem az öltözőt és keresgéltem a ruhák között. Megtaláltam mindenkinek a tökéletes darabot, már nyitottam volna ki az ajtót de valaki megelőzött és majdnem fejbe csapott az ajtóval. Liam volt az, bejött az öltözőbe és csak nézett rám. A pulzusom az egekig szökött, a térdem remegni kezdett, egy hang sem jött volna ki a számon akármennyire is erőltettem volna. A tekintete megnyugtatott és biztonságban éreztem magam. Az ajtócsapódásra sikerült visszatérnem a földre, és kiböktem egy 'Sziát'.

Sziasztok, hamarosan vége lesz a történetnek, az a helyzet hogy mivel nem nagyon hoztam a részeket nyáron ezért a blog népszerűsége nagyon lecsökkent, alig vannak látogatóim és kommentek. Ezért arra gondoltam hogy írnék egy nagy záró részt és az lenne a vége, de még előtte lesz egy pár rész. A blogolást nem fogom feladni, egy új történetbe kezdek és remélem hogy majd az is tetszeni fog, ha írtam részeket vagy bevezetőt ide fogom linkelni, de ez még messze van...A következő rész hétvégén várható, szép napot és előre is jó őszi szünetet kívánok mindenkinek! :')♥
10000x puszi: ~Steffy*♥♥:')

25. rész

~Halihó! Köszönöm a sok kattolást, komikat nem nagyon írtok pedig nagyon kíváncsi vagyok hogy mit gondoltok a részekről, már az is megfordult a fejemben hogy nem tetszenek, és ha így van akkor írjátok meg és változtatok. Remélem ez a rész tetszeni fog és hogy komiztok, jó olvasást puszi!
~Steffy*





~I need your love


Beléptem a szobába, a szívem a torkomban dobogott, a gyomrom görcsbe rándult és mintha ezer bomba robbant volna fel a fejemben. Apró léptekkel közeledtem az ágyhoz, Lisa nem szólt semmit,  csak lesütötte a szemeit. Remegett minden egyes porcikám.
-Szia Lis - köszöntem félénken.
-Szia.
-Örülök hogy felépültél és hogy jól vagy.
Erre ő nem mondott semmit, leültem az ágya mellé, nem tudtam hogy mit mondjak...
-Meddig titkoltad volna a betegségem? - kérdezte remegő hangon.
-Én el akartam mondani, de nagyon féltem, mindig olyan boldog voltál és azt hittem ha elmondom hogy beteg vagy mindez eltűnik és csak a arra gondolsz majd.
-Elmondhattad volna, már nem tudom hogy higgyek később neked.
-Lisa bocsáss meg kérlek.
-Sajnálom de nem lehet...
-Esküszöm hogy nem teszek ilyet többé.
-Szeretnék hinni neked, de már nem tudok - szökött ki egy könnycsepp a szeméből.
-Én addig nem nyugszom Lis, ameddig újra vissza nem nyerem a bizalmadat. Szeretlek - adtam a homlokára egy puszit és lassan kisétáltam a szobából.
-Miért sírsz drágám, mi történt? - kérdezte Jane.
-Nem bízik bennem.
-Gyere ide, én tudom hogy legbelül még szeret és hogy nem akar elengedni, csak türelmesnek kell lenned és hidd el minden rendbe jön - ölelt meg.
-Remélem Jane.
Elindultam a kijárat felé, az ajtó majdnem orrba vágott. Hátraléptem és Sophiát láttam bejönni temérdek fotóssal kísérve.
-Te mit keresel itt? -kérdeztem.
-Látni akartalak.

*Lisa szemszöge*

Miután Liam kiment a szobából azonnal megbántam hogy nem bocsájtottam meg neki. Megpróbáltam felállni az ágyból, a második próbálkozásra sikerült is. Kinyitottam az ajtót, szerencsére nem volt kint senki ezért nem láttak meg, lassan lelopództam a lépcsőn, végig futottam a folyosón, de egy csomó fotósba ütköztem. Átvergődtem a tömegen és megláttam Liamet ahogy egy számomra ismeretlen lánnyal csókolózik. Ledermedtem, a lélegzetem elakadt, az egész testem elgyengült és összeestem.

*Nat szemszöge*

Mikor meghallottuk hogy mi történt azonnal a kórházba siettünk Harryvel. Lisa elájult és eltaposták az újságírók, Niall éppen ott volt és ő elmesélte az egészet. Liam nem szándékosan csókolta meg azt a lányt, ellökte magától, felsegítette Lisat és azonnal az orvoshoz vitte. Bementünk hozzá Harryvel, még aludt. Liam ott ült az ágyánál és fogta a kezét.
-Most már sosem bocsájt meg nekem igaz? - kérdezte.
-Hát nem akarok hazudni tesó, kevés az esély rá.
-Tudom, de mindent megpróbálok, nagyon szeretném ha újra bízna bennem.
-Szurkolunk, és ha bármi kéne mi segítünk - javasoltam.
-Köszi Nat ez aranyos tőled.
-Semmiség, tudom hogy sosem csalnád meg Lisat, főleg nem a szeme láttára.
-Csak az a baj hogy ezt most ő nem így látja...
-Egy kis idő kell neki - mondta Harry.
-Remélem igazad van, Jane is ezt mondta. Akkor szerintem jobb lesz ha most egy időre békén hagyom.

Liam hazament, mi még Lisaval maradtunk, vártuk hogy felkeljen de nem történt semmi. Harry hazament mert a fiukkal próbálnak az esti koncertre, így én maradtam Lisaval. Tíz percre rá hogy Harry elment, Lisa lassan kinyitotta a szemét és megszólított. Nagyon örültem, vagy százszor megöleltem és megpusziltam, de rám szólt hogy ha lehet ne fojtsam meg.

-Hogy vagy?

-Egész jól, köszi.

-Itt volt Liam..

-Tudom, hallottam.

-Hallottál minket?

-Igen.

-Akkor, tudod hogy nem csókolta meg, bocsáss meg neki.

-Nem tudom Nat...

-Lisa, szereted még?

-Hát...én...

24. rész

~Hali, mindenkinek. Bocsi hogy a múlthéten nem hoztam részt, de nem nagyon volt ötletem, de itt van a következő rész remélem hogy tetszeni fog. Komizzatok,pipáljatok és iratkozzatok fel.:)

pusziii: ~Steffy* ♥♥

~As long as you love me...

*Lou szemszöge*

Lisa már két órája bent van, Liam azóta csak ül a műtő előtt és zokog. Teljesen össze van törve, senki nem szólt hozzá hiszen most mindenki ilyen állapotban van. Eleanor nagyon rosszul volt ezért hazavittem. A kocsiban elaludt, felemeltem és lefektettem az ágyba. Még belegondolni is borzasztó hogy mindez akár Eleanorral is megtörténhet, nem tudnám elviselni. Nekem szükségem lenne valakire akivel megbeszélhetném a dolgokat, de most Liamhez nem szól senki mert nem akarják még jobban felzaklatni. Ezekkel a gondolatokkal sétáltam le a a lépcsőn, és beültem a kocsiba. Mikor beléptem a kórházba minden ugyan olyan volt mint mielőtt elmentem. A levegő aggodalommal és feszültséggel volt tele, leültem Liam mellé.
-Liam, nem jössz le a büfébe, enned kéne valamit...
-Nem, most egy falat sem menne le a torkomon.
-Akkor csak levegőzz egyet.
-Rendben.
Kimentünk a kórház kertjébe, az idő hideg volt és nyirkos, a csendet Liam törte meg.
-Szerinted túléli?
-Nem tudom, de bízok benne.
-A gondolatba is beleőrülök hogy örökre elveszíthetem...
Liam alig fejezte be a mondatot, Nat hangját hallottuk és hogy fejvesztve fut felénk.
-Srácok siessetek, vége van a műtétnek.
Rögtön elkezdtünk futni, beértünk a kórházba és láttuk hogy az orvos a többiekkel beszél.
-Doktor úr, hogy sikerült a műtét?
-Nyugodjanak meg minden rendben van, sikeres volt a beavatkozás, már csak azt kell megvárni hogy a hölgy felébredjen az altatásból.
Amint kimondta ezeket a szavakat, mindenki egymás nyakába ugrált, leírhatatlan volt amit abban a pillanatban éreztünk...
-És mikor mehetünk be hozzá? - kérdezte izgatottan Zayn.
-Most már akármikor.
-Bemehetnék először én hozzá? - kérdezte Lisa anyukája, Jane.
-Persze, ez természetes - mondta Liam.


*Liam szemszöge*

Láttuk ahogy Lisat áttolják a műtőből egy szobába, mi megálltunk az ablak előtt és néztük ahogy Lisa anyukája a könnyeivel küszködve ölelgeti a lányát, utána az apukája és Lane is bementek hozzá. Azt mondták hogy itt maradnak ameddig fel nem épül. Mikor kijöttek Lisa anyukája hozzám fordult.
-Liam, én nem haragszom rád a történtekért, tudom hogy csak megakartad védeni a lányomat, hidd el amilyen erősnek mutatja magát legbelül olyan gyenge. Én azt gondolom hogy minden rossz szavát hozzád azonnal megbánta, köszönöm hogy vigyáztál rá, és arra kérlek hogy maradj mellette mert én tudom hogy nagy szüksége van rád, és mindannyiótokra.
-Megígérem.
-Köszönöm, menj be hozzá - ölelt meg Jane.
Óvatosan kinyitottam az ajtót, beléptem a szobába Lisa ott feküdt az ágyon a szemei le voltak hunyva, hirtelen olyan volt mintha mosolyogna, örülne valaminek.
Leültem az ágy mellé és csak néztem, nem tudtam hogy mit csináljak hiszen látni sem bír, mit fogok mondani neki ha felébred? Tanácstalan vagyok. Tudtam hogy a többiek is be akarnak jönni hozzá ezért fölé hajoltam, megpusziltam a homlokát és kijöttem a szobából. A többiek is bementek hozzá, és megölelgették. Közben én összefutottam az orvossal.
-Mikor fog felébredni?
-Sajnos azt nem tudom megmondani, mindenkinek másképp reagál a szervezete ilyenkor.
-Értem, köszönöm.
Lementem a büfébe, most már tényleg éhes voltam. Közben Harry társult hozzám.
-Szia, te meg miért vagy ilyen szomorú?
-Nem vagyok...
-De én látom, mond el.
-Hát csak nem tudom hogy mi lesz  ha Lis felébred, mit fogok neki mondani? Vagy majd be se menjek hozzá?
-Még szép hogy bemész hozzá!
-De utál engem...
-Szerintem meg fogy bocsájtani, nyugi minden rendben lesz.
-Mindenki ezt mondja...
-És igazuk is van.
-Hát remélem.
***
Három nap telt el azóta hogy Lisa még nem ébredt fel, minden nap bent voltam nála reménykedve hogy hátha történik valami...de semmi. Teljesen kétségbe vagyok esve, mi lesz ha nem fog felébredni?
Hirtelen megcsörrent a telefonom, ismeretlen szám volt.
-Igen, ki az?
-Halo, Liam Paynnel beszélek?
-Igen...
-Szia Liam én vagyok az Sophia.
-Jaj, szia bocsi nem ismertem fel a hangod, régen beszéltünk már.
-Igen, figyelj nincs kedved találkozni?
-Hát nem is tudom...
-Na kérlek.
-Jó rendben, és hol?
-10 perc múlva a parkban?
-Rendben, szia.
-Szia.
Gyorsan felpattantam és készülődni kezdtem, igazából volt is kedvem meg nem is, régen találkoztunk már, és kicsit váratlanul jött ez a hívás...
Mikor elkészültem elmentem a megbeszélt helyre, Sophia már ott volt. Út közben egy csomó rajongó jött oda, képet és aláírást kérni Sophia addig türelmesen várt. Odamentem hozzá, nem szóltam semmit csak köszöntem, nem tudtam miről beszélgethetnénk, suli óta nem találkozunk szinte..

Erre ő csak úgy hirtelen megcsókolt, én nem tudtam mire vélni a dolgot, automatikusan elhúzódtam, én nem ezért akartam találkozni vele. Észbe sem kaptam de már fotósok milliói jöttek, képeket csináltak és kérdezgettek. Levegőt sem kaptam tőlük, épphogy meghallottam a telefonom csörgését. Nagy nehezen felvettem és Nat hangját hallottam.
-Liam, siess Lisa felébredt!
Alig tudtam válaszolni Natnek, kimásztam a tömegből és megmondtam nekik hogy ez egy félreértés volt, persze Sophia még ott maradt beszélni az újságírókkal. Hirtelen nem érdeket hogy mit mond majd nekik csak az hogy beérjek a kórházba. Hazafutottam, beszálltam a kocsiba és már indultam is. Végig csörtettem a folyosókon, megtaláltam Lis szobáját, benéztem az ablakon és végre láthattam a mosolyát és hogy boldog. Éppen Jane volt bent vele, megláttak az ablakban és Jane kijött a szobából.
-Menj be nyugodtan.
-De félek.
-Nem kell.
Remegő kézzel megfogtam a kilincset és lassan benyitottam az ajtót...

23. rész

~Sziasztok, meghoztam a kövi részt, remélem hogy tetszeni fog, jó olvasást. Komizzataok,pipáljatok,iratkozzatok fel vagy írjatok chatbe.

100x puszi♥♥: Steffy

~Now or never...

*Nat szemszge*

Paullal kimentünk az aréna elé és sürgősen hívtunk egy mentőt. Pár perc múlva meg is érkezett, segítettek berakni Lisat a kocsi hátuljába, Ashley, Paul és én beültünk hátra, mellé azt remélve hogy felébred. Nem volt hosszú az út a kórházig, beparkolt a mentő és egy ágyon rögtön betolták a sürgősségire. Mi addig kint vártunk amíg megvizsgálják, egyszer csak az ajtó nyílását hallottuk és az orvos lépett ki hozzánk.
-Jó estét, önök Lisa Adams hozzátartozói? - kérdezte.
-Igen, én az unokatestvére vagyok - lépett elé Ashley.
-Én Liam Paynnel szeretnék beszélni a londoni orvosa azt mondta hogy csak vele beszélhetek az esetről.
-De mégis milyen esetről, Lisa teljesen egészséges nem? - fordult hozzám Ashley.
-Nem tudom, már korábban is volt kórházba, de nekem nem mondtak semmit.
-Ez teljesen érthető a helyzethez képest...
-Micsoda, a helyzethez képest? - emeltem fel a hangom. -Mi van Lisaval, mondja el azonnal!
-Sajnálom hölgyem de nem tehetem.
-Kérem, az unokatestvéremről van szó -jött oda Ashley.
-Az orvosi titoktartás kötelez, mondtam már hogy sajnálom.
-Fulladjon meg a titoktartásába, elegem van - indultam el a kijárat felé, vissza akartam menni az arénába hogy megkérdezzem Liamet hogy mi ez az egész, de az ajtónál Harrybe ütköztem.
-Jaj, hova sietsz ennyire kicsim?
-Hozzátok, pontosabban Liamhez, mégis meddig akarod titkolni hogy mi baja van Lisanak? -estem neki.
-Nyugodj le Nat...
-Engem ne nyugtatgass, mond el az igazat!!
-Rendben, elmondom. Miután megtaláltam Lisat és az orvos megvizsgálta, egy daganatot diagnosztizáltak a tüdejében, azért kellet vizsgálatokra járnia.
-Jézus Mária...- sápadtam le.
-Tehát Lisa rákos? - kérdezte visszafojtott hangon Ashley.
-Sajnos igen, én annyira sajnálom.....könnyezett Liam.
-De azért igazán elmondhattad volna - sírtam el magam.
-Tudom, én is kétségbe estem és nem tudtam mi lenne a helyes...-ölelt meg Liam.
-Doktor úr, most már tudjuk mindannyian, elmondhatja hogy mit akart mondani Liamnek - fordult az orvoshoz Paul.
-A tumor szerencsére jóindulatú és műtéttel kezelhető, de ez a műtét nagyon kockázatos lenne, azzal a kérdéssel fordulok önökhöz hogy elvégezzük a beavatkozást vagy ne?
-És mi lesz ha nem műtik meg? - kérdeztem.
-Akkor rosszindulatúvá is válhat és már nem lehetne megmenteni.
-És miért kockázatos a műtét?
-Mert a hölgy elkapott egy tüdőgyulladást és az súlyosbítja a helyzetet.
-Mennyi az esély arra hogy túléli?- kérdezte Liam.
-45-40%.
-Mennyi időnk van eldönteni?
-Gyorsan kell dönteniük mert akármikor rosszindulatúvá válhat a tumor.
-És ezt Lisaval meg lehet beszélni? Felébredt már?
-Igen felébredt, ha gondolják bemehetnek hozzá. De egyszerre csak egy valaki.
-Mehetek én először? - kérdezte Liam.
Engedtük hogy had menjen ő először, de utána rögtön én megyek.

*Lisa szemszöge*

Nagyon gyengének érzem magam, épphogy a szememet ki tudom nyitni. Liamet láttam meg az ágyam szélén ülve.
-Szia - köszönt.
-Szia, miért vagyok itt? Megint valami vizsgálat?
-Nem, ez most komolyabb.
-Mi, hogy érted hogy komolyabb?
-Lisa, én el akarok mondani valamit...
-Mond.
-Te nem csak a "biztonság kedvéért" voltál olyan sokat kórházba.
-Tudtam, gondoltam hogy valami eltitkolsz.
-Lisa, neked tüdőrákod van.
-Micsoda? De mégis miért nem mondtad el, hogy lehetsz ilyen önző?
-Én csak téged akartalak megóvni.
-Mitől? Hogy megtudjam hogy haldoklom?
-Nem, kérlek hallgass meg.
-Nem akarok hallani semmit, menj ki, beszélni akarok az orvossal!
-Kérlek.
-Nem, én bíztam benned és hittem neked, te pedig becsaptál, soha többé nem akarlak látni.
-Hát, ha komolyan ezt akarod?
-Igen.
-Akkor szia.
Én nem is köszöntem, csak hagytam hogy elmenjen, mégis hogy volt képes ilyet eltitkolni. Behívtam az orvost és közölte hogy vagy a műtét vagy rosszabodhat az állapotom.
-Szeretném ha megműtenének - válaszoltam. - De előbb szeretnék elköszönni a barátaim és a családomtól.
-Rendben, behívom őket.
-Köszönöm.
Nat lépett be az ajtón utána a többiek, és legnagyobb meglepetésemre anya, apa és a tesóm is. Mindannyian odajöttek hozzám, megpusziltak, megöleltek nagyon jól esett, Liam is bent volt, közeledett felém hogy meg akar ölelni, meg is tette de én nem öleltem vissza, nagyon mérges voltam rá.
A doktor az ágy másik végéhez jött és két nővér segítségével kitoltak a kórteremből a műtőbe...

22. rész

~Újra padlón...

Én Liammel ültem, Nat Harryvel, Lou Eleanorral, Zayn pedig Niallel mert Perrie koncertezik. Láttam Niallen hogy beszélgetni akart volna Ashleyvel de Nate egy lépést sem tett mellőle. Először mindenki próbált egy kicsit aludni de nem sikerült ezért papírrepülő csatáztunk, nagyon klassz volt, még Paul is beszállt. Mikor megérkeztünk mondta hogy azért szedjük össze a repülőket, utána egy nagy sötétzöld autóval mentünk valami fura nevű szállodába amit a francia sofőr százszor elmagyarázott hogy hogy kell kiejteni de még mindig nem ment,...
A szálloda eszméletlen csúcs volt, pezsgőfürdő, medencék, pedi, mani, és szauna is volt *o*.
-Az lesz az első hogy mindent kipróbálunk - szorította meg a karom egyik oldalt Nat, a másikon pedig Ashley.
-Rendben, Eleanor te is jössz?
-Ez meg milyen kérdés volt? Hát persze, gyertek körbevezetlek titeket.
-Te már voltál itt? - kérdeztem.
-Igen, és ez a világ legklasszabb helye.
-Hé és velünk mi lesz? - kiabáltak utánunk a srácok.
-Bocsi fiuk de csajos délelőttöt tervezünk - kiabált vissza El.
Először elmentünk a fürdőruhákért, és beültünk a szaunába, nagyon klassz volt, teljesen kikapcsoltam. Utána egy hideg vizes medencébe ültünk be, de abból hamar kijöttem mert nagyon hideg volt. Éppen peforróköves masszázsra menni. Nem gondolkoztunk sokat, követtünk a fehér köpenyes hölgyet. Hát nekem nagyon forró volt a kő, nagyon durva volt leégette majdnem a bőrömet, ezért egy sima masszázst kaptam.

dikűrre indultunk mikor megállított mindet egy nő és kérdezte hogy nem akarunk-e
-Na lányok most elviszlek titeket a kedvenc helyemre - vett fel egy köntöst Eleanor.
Mi követük és kíváncsian figyeltünk hogy hova visz minket, egy nagy fehér ajtót nyitott ki előttünk, és mikor beléptünk esküszöm csorogni kezdett a nyálam....
Egy óriási csokiszökőkút, körülötte egy csomó gyümölcs, és mindennek a tetejébe négy pedikűrös várt minket. Maga a mennyország volt, de most komolyan, és három óra múlva olyan szépek lettek a körmeim, imádom!
-Szerintem most már menjünk, még a koncertre is készülni kell - javasolta Ashley aki már tűkön ült hogy elmehessen a srácok fellépésére. Bementünk az öltözőbe, gyorsan felkaptam a fekete nacim és a piros felsőm, általában ebben szoktam "dolgozni" kiválasztani fiuk ruháit, meg ilyenek. A lányok is felöltöztek én megmutattam a srácoknak a ruhákat és szerintem nagyon tetszett nekik.
-Gyertek lányok van egy meglepetésünk - fogták meg a kezünket. -Mindenki csukja be a szemét..és..dádá!
Mikor kinyitottam a szemem azt hitem egy álomban vagyok, egy óriási gardrób tele tömve ruhával, két külön polc csak a cipőknek, és három fiók tele kiegészítővel és ékszerekkel.
-Ez mind a tiétek - mondta Louis.
Mi csak álltunk és néztük, mikor feleszméltem, rögtön mentem és kiválasztottunk hogy mibe megyünk a koncertre. Próbáltam nem túl estélyit de nem is túl hétköznapit választani, végül emellett döntöttem:
-Nagyon szép vagy - puszilt meg Liam.
-Köszönöm.
Időben a helyszínre mentünk, még több mint négy óra volt a koncertig de már voltak bent rajongók, a színpad mögül lestünk ki, minden olyan hatalmas volt, szinte már félelmetes. Láttam a srácokon is hogy nagyon izgulnak, de hamar megoldották. Egymást kergették a rakodó kocsikkal, még én is beszálltam tök jó buli volt. A végén már Paul kergetett minket hogy öt perc van a kezdéséig. Én gyorsan összekaptam magam, megigazítottam a srácokon a ruhát és már mehettünk is, nem mondatnám hogy Paulnak egyszerű volt összekapni őket, de láttam hogy élvezte és hogy nem tudott rájuk haragudni.
A srácok kimentek a színpadra és mint mindig elvarázsolták a rajongóikat, Ashley nagyon élvezte, ott ugrált mellettem és kiabált, csodálkozom hogy nem ment el a a hangja. A koncert közbe Perrie is megérkezett, jött vele Jade, Jesy és Leigh is. Persze mi is énekeltünk a dalokat, nagyon jó volt. Hirtelen Nat ugrott mellém, neki is nagyon tetszett a koncert, mikor a Little Things jött, az arénát mintha elvarázsolták volna, elcsendesedett minden, telefonok világítottak a sötétben és érezni lehetett azt a sok szeretetet amit adnak a fiuk és a rajongóik egymásnak, gyönyörű volt. Utána jól neki zúztak a She's not afraid-el, ami nekem az egyik kedvencem, én is énekeltem.
Egyszer csak hirtelen a fejembe hasított a fájdalom. Nagyon rossz volt, szúrni kezdett a mellkasom és mintha nem kaptam volna levegőt, a testem elgyengült és az agyam teljesen kikapcsolt, hirtelen azt sem tudtam hogy hol vagyok és minden elsötétült.

*Nat szemszöge*

Éppen a She's not afaraid ment, ami Lisaval a kedvencünk, énekeltük, ugráltunk meg minden egyszer csak azt láttam hogy, Lisa ledermed és fejét fogja, majd összeesik. Nagyon megijedtem, letérdeltem hozzá és próbáltam felébreszteni de nem ment, a zene elhalkult és a többiek is odajöttek.
-Te jó ég, Nat mi történt? - kérdezte Liam.
-Nem tudom egész nap teljesen normális volt, nem is értem.
-Én szerintem, igen, nem kellett volna eljönnie, vigyük kórházba - emelte fel Liam Lisat.
-Liam, nektek még be kell fejeznetek a koncertet - szólt Paul.
-De...
-Figyeljetek, nagyon sokan számítanak ma rátok, van akinek az álma válik valóra, nem hagyhatjátok cserben őket, megígérem hogy elviszem a kórházba és vigyázok rá rendben?
-Köszönöm Paul - ölelte meg Liam.
-Na menjetek, és nyűgözzetek le mindenkit.
-Meglesz - kacsintott Niall.

Happy birthday Niall♥!

Halihó, nagyon sok boldog szülinapot így utólag is Niallnek (már tegnap fel akartam rakni, de úgy belassult a gép, teljesen az idegeimre ment ). A kövi rész még ma fent is lesz, már tegnap elkezdtem írni, sietek addig is hoztam pár képet:)♥

Ti megcsináltátok? :)♥

Nekem is ilyen felsőm van *O* :D

21. rész

~Sziasztok, ahogy ígértem itt a következő rész , remélem tetszeni fog, komizzatok és pipáljatok. Láttátok már a This Is Us-t? Én igen és eszméletlen jó volt, imádtam, nektek hogy tetszett?♥♥:))
Aki kérdezni szeretne tőlem az ide kattintva megteheti, sokat kérdezzetek;)
puszii: ~Steffy*



~Végre itthon.

-Uram isten el sem hiszem, köszönöm El - öleltem meg. Annyira örültem hogy itthon lehetek hogy teljesen elfelejtettem ezt az egész kórházas dolgot. Felmentünk Eleanorral egy szobába és átbeszéltük a részleteket a reklámmal kapcsolataban. Délután háromra megyünk egy megbeszélésre ahol Justin is ott lesz, nem tudom mit fogok neki mondani azután az este után amikor látott kevésbé józanul, mindegy valahogy majd lesz. Lesétáltam a lépcsőn, a nappaliba érve mindenki nyüzsgött mert holnap jön a fiuk párizsi koncertje és még reggel oda utaznak. A következő pillanatban Liam lépett oda hozzám.
-Hát te miért nem csomagolsz?
-Én is megyek?
-Persze hogy jössz, mert mit gondoltál hogy egyedül hagyunk?
-Nem, csak a vizsgálatok miatt gondoltam hogy...
-Beszéltem az orvossal és átküldte a kartonod egy párizsi klinikának, ha valami gond lenne ott lesz a közelben a kórház.
-Rendben, de itt nincs semmi cuccom, hazaugrok párért.
-Várj, veled megyek.
-Okés.
Beszálltunk a kocsiba és pár perc alatt ott is voltunk, az úton nem beszélgettünk sokat, szerintem Liam kicsit ideges volt a koncertek miatt. Bementem, gyorsan felszaladtam a szobámba a bőröndömért és a ruháimért, kb. fél óra alatt elpakoltam  és már indultunk is. Mikor megérkeztünk Paul már ott volt és telefonján beszélgetett valakivel. Besétáltunk az ajtón ő kezével intett valami köszönés félét és tovább beszélt. Már nem volt akkora nyüzsgés, sőt senkit sem láttunk se a konyhában se a az előszobában, a nappaliba érve láttuk hogy valakit körbeállnak a többiek és üdvözölnek. Mikor arrébb léptek láttam hogy Ashley érkezett meg. Niall egy kicsit furcsán viselkedett, dadogott, szinte alig tudott kinyögni egy köszönöm félét de végül megölelte ő is. Mikor vége volt a "nagy köszöntésnek" tudtunk beszélgetni egy kicsit Ashley-vel. Nagyon sokat mesélt az amerikai életről és hogy nagyon szeret kint élni, de rossz hogy nem vagyunk ott neki.

Ashley

Odamentem hozzá és megöleltem, annyi kérdésem volt hozzá, de nem tudtam őket feltenni mert a többiek is jöttek és megölelték.
-És meddig maradsz? - kérdeztem
-Hát mindjárt itt lesz Nate....
-Ő a barátod?
-Igen, azért nem jöttünk együtt mert nem fértünk fel mindketten a gépre és mondta hogy ő jön egy későbbivel, mert szerinte nem bírtam volna tovább várni , mondjuk az igaz hogy nagyon izgatott voltam. Szóval a lényegre térve, a korai géppel megyünk.
-Vissza Los Angelesbe?
-Nem, mi is Párizsba megyünk mert Nate-nek ott laknak a nagyszülei és három napot náluk leszünk.
-Juj az szuper, akkor most sokat lehetünk együtt.
-Igen - mosolygott. -Na és, neked van barátod?
-Ő...igen....
-Na és ki az,
-Liam.
-Mi? Komolyan?
-Igen mert?
-Annyira aranyos, teljesen összeilletek, amúgy ugye tudod hogy kérek egy rövid beszámolót az új életedről?
Hát igen amit tudni kell Ashley-ről hogy kezdetektől óriási directioner és valami Directioner Club elnöke, ezért is őrült meg amikor megtudta hogy a 1D stylistja lettem.
-Persze, nem gondoltam volna hogy megvan még a fan klubod.
-Viccelsz velem, örökre megmarad, és ha már itt vagyok mindenkit kikérdezek és mini videókat csinálok, szerinted nem fognak idegesítőnek tartani?
-Nem, menj csak.
-Okés, ez annyira izgalmas.
Ashley rögtön letámadta kérdésekkel a srácokat, persze próbált nyugodt maradni, nem akarta hogy lássák, hogy belül ordít mert találkozhat velünk. Mikor Niall végzett az interjúval, utána Liam következett.
-Na akkor mehetünk fagyizni - szólított meg Niall.
-Persze - vettem fel a dzsekim.
A parkba érve megtaláltuk a kedvenc fagyizómat, én kétgömbös snickers és epret kértem, Niall pedig raffaello és hupikéktörpikéket. Kijöttünk a fagyizóból és elmentünk venni Liamnek ajándékot. Útközben Niall elég furcsákat kérdezett.
-És hány éves az uncsitesód?  - kérdezte.
-Húsz, mert?
-Nem tudom, csak úgy kérdeztem...és..öm....van barátja?
-Igen Nate mert? Juj, neked tetszik? - ugrottam fel amikor leesett.
-Nem pff, dehogy is, hiszen barátja van - görbült a szája.
-Hé, látom hogy bejön neked.
-Jó oké, bejön, de mit számít ha barátja van?
-Hát az igaz...
-Hm...én mindig megszívom  - mondta halkan.
-Mi? - nem nagyon hallottam hogy mit mondott.
-Semmi, akkor holnap minden a terv szerint?
-Igen.
Már hazafelé sétáltunk mikor eleredt az eső, futni kezdtünk hogy nehogy elérjen minket a vihar, szerencsére meg is úsztuk szárazon. Mikor beléptünk az ajtón már Nate is megjött, éppen a fiukkal beszélgetett. Liam odajött hozzám és adott egy puszit az arcomra, majd besétáltunk a többiekhez. Eleanor rögtön odajött hogy induljuk a megbeszélésre. Na igen a megbeszélés teljesen kiment a fejemből, felkaptam magamra valami klasszabb ruhát és már mentünk is. Gyorsan a kocsihoz rohantunk hogy ne ázzunk meg.
-És nekem mit kell majd mondanom? - kérdeztem.
-Hát nagyon semmit, most csak megmutatják hogy hogyan képzelik el a reklámot és majd pár nap múlva vesszük fel.
-Értem, és hol?
-Azt majd ott elmondják szerintem.
-Okés.
Már fent ültünk az irodában, éppen Justint vártuk, pont az utolsó pillanatba érkezett. Megbeszéltük a részleteket és kiderült hogy az az Eiffel torony tetején akarják felvenni a jeleneteket.
Hát ez remek - gondoltam magamban, mert nagyon félek a magasban, nem tudom hogy fogom megcsinálni de megpróbálkozok vele. Justin elég furcsa volt egyfolytában bámult és próbálta bevetni azt szívtipró arcát, de ez nálam nem nagyon jött be...
Ohh végre megérkeztünk, nagyon fáradt voltam. El mondta hogy nyugodjak meg minden rendben lesz, nem leszünk olyan magasan. Hát nem is tudom egy kicsit azért még mindig félek. Beléptünk a nappaliba ahol éppen Paul magyarázott valamit a holnapi indulásról, aztán mondta hogy menjünk aludni. Hát szerintem ezt a srácoknak nem kell mondani, gondolom tudják hogy mennyi munka vár még rájuk holnap és inkább most kipihenik magukat. Liammel felmentünk a szobába, behívtuk Sparkyt is hogy aludjon velünk. Besétált a kicsi kis lábain, megpróbált az ágyra felugrani de sajnos nem sikerült neki, ezért segítettem. Miután Liam is lezuhanyozott, lefeküdt mellém az ágyba és átkarolt, a vállára feküdtem és pár perc múlva már úgy aludtam mint a tej. Jó volt már nem a azon a hideg kórházi ágyon aludni.

Reggel az óra csipogása ébresztett engem, halkan kikapcsoltam hogy nehogy felébresszem Liamet. Átsétáltam az összes szobába, felébresztettem mindenkit és beállítottam őket a nappaliba. Mindezt azért mert ma van Liam szülinapja és meglepetésessel készülünk. Az óriási Batman-es és Toy Story-s tortát betoltuk a nappali közepére és vártuk hogy lejöjjön. Egyszer csak lépteket hallottunk, a következő pillanatban már mindenki ordította hogy "Boldog szülinapot Batman!!"
Liam teljesen lesápadt, odajött hozzánk és megköszönte ezt a sok mindent. Tőlem egy Batmenes övet, pólót és egy szívecskés bögrét kapott. A tortaevés után készülődni kezdtünk az induláshoz, bepakoltak mindent a kocsiba és mentünk is a reptérre. A srácok külön gépével utaztunk, nagyon klassz volt. Én Liammel ültem, Nat Harryvel, Lou Eleanorral, Zayn pedig Niallel mert Perrie koncertezik. Láttam Niallen hogy beszélgetni akart volna Ashleyvel de Nate egy lépést sem tett mellőle.

Újra itt vagyok!!

Halihó mindenkinek, először is szeretnék bocsánatot kérni amiért régen blogoltam, természetesen folytatódik a történet és péntek-szombat körül fogom ismét hozni a részeket. Lehet hogy lesz pár csúszás mert ez az utolsó évem az általánosban és rá kell kapcsoljak, de ígérem pótolni fogom őket. Remélem hogy jól telt a nyaratok és hogy jól telt az első nap a suliban, mindenkinek sikeres és élményekben gazdag évet kívánok, a matekórákhoz pedig kitartást xd!!
100000x pusziii: ~Steffy* ♥♥!!

20. rész

~Sziasztok, először is mindenkinek bocsi hogy csak most tudtam hozni a részt, remélem hogy tetszeni fog, komizzatok, pipáljatok vagy iratkozzatok fel. Köszönöm a sok kattolást és a kommenteket, viszont valaki az előző részben a "rossz" mezőt pipálta ki, ne értsetek félre egyáltalán nem haragszom csak örülnék ha legalább megírná hogy miért rossz és ha kell tudnék változtatni rajta. Ha már itt jártok lécci nézzetek be ide is: Tales for you! ez a blog az unokatesómé nemrég kezdte el és jól jönne neki pár kattolás, előre is köszönöm. Megpróbálom sűrűbben hozni a részeket. Még egyszer bocsi és jó olvasást. További jó nyári szünetet mindenkinek puszi:

~Steffy*

~I'm stronger than you.

*Lisa szemszöge*

-Te még röhejesebben nézel ki ebben a köpenyben - gúnyolódott Niall.
-Haha, örülök hogy bevetted a mai humor bogyóidat.
-Én is, és hogy álltok Liammel?
-Minden rendben, csak...
-Csak?
-Szerintem valamit titkol előlem.
-De miért tenné ezt?
-Fogalmam sincs.
-Nyugi biztos nem lesz semmi baj - fogta meg Niall a kezem.
-Hát remélem.
-Meghívhatlak egy forrócsokira, persze csak ha nem borítod rám.
-Majd azért is rádborítom.
-Na de most komolyan, jössz?
-Mehetünk.
Útközben az az orvos jött velünk szembe aki javasolta hogy bent maradjak és Niall is az ő betege, beszélt Niallel és behívott minket a kezelő szobába.
-Minden rendben? - kérdezte Niall az orvost.
-Persze, levesszük a kötéseket és délután már haza is mehet.
-Juj az szuper.
-És én? - kérdeztem azt orvostól.
-A reggeli vizsgálaton minden jól ment, le veszem a kötéseket a fiatalemberről, utána megvizsgálom és ha minden rendben ön is elmehet. De előbb beszélnem kell egy hozzátartozójával.
-Rendben.
Niall egy kicsit félt hogy fájni fog ahogy leveszik, egész végig nyugtatgattam hogy nem lesz semmi baj. A keze szépen meggyógyult mintha nem is történt volna vele semmi. Az orvos intett hogy én következem, leültem a székbe és türelmetlenkedve vártam hogy mit fog az orvos mondani.
-Egyenlőre minden rendben van, a vizsgálatok semmi szokatlant nem mutatnak ön is hazamehet de még be kell jönnie pár egyszerű kivizsgálásra.
-Miért?
-Hogy biztosak legyünk abban hogy minden rendben, melyik hozzátartozójával beszélhetek?
-A szüleim nincsenek itt...
-És az a fiatalember aki itt volt önnel?
-Liam?
-Igen, ő hol van?
-Gondolom otthon, felhívjam?
-Igen, de én szeretnék beszélni vele ha lehet.
-Persze tessék - adtam oda neki a telefont.
A doktor félrevonult és több mint tíz percen keresztül beszéltek, esküszöm hogy elküldöm neki a telefonszámlát...
-Szerinted mit beszélhetnek eddig? - kérdeztem Niallt.
-Nem tudom - ült le az ágyra.
-Niall.
-Igen?
-Hogy történt a baleset?
-Nem szeretnék beszélni róla.
-Én vagyok az oka.
-Nem, ezt felejtsd el
-Akkor hogy történt?
-Mikor megtudtam hogy nem vagy otthon elvesztettem az eszem és nem gondolkoztam tisztán. Beültem a kocsiba és csak mentem, egyre gyorsabban mert mindenáron megakartalak találni. Nem tudtam hogy hol keresselek, kétségbeestem és csak hajtottam tovább. Harry szólt hogy túl gyorsan megyek, de nem figyeltem rá. Aztán mondta hogy így nem foglak megtalálni és hogy ezzel nem érek el semmit, hirtelen fékeztem és megrántottam a kormányt, átkerültünk a másik sávba és egy autó nekünk ütközött.
-Sajnálom.
-Kérlek ne vedd magadra.
-Jó, de nagyon nehéz, annyi bűntudat van bennem.
Alig fejeztem be a mondatot már be is nyitott az orvos.
-Köszönöm, mindent megbeszéltünk, délután hazamehetnek, a telefonszámlát kifizetem sajnálom hogy ennyit beszéltünk de nagyon fontos volt.
Jaj, ez az ember gondolatolvasó, kezdek félni - gondoltam magamban.
-Ugyan, nem kel a telefonszámlával bajlódnia doktor úr - vágtam a szavába.
-Ahogy gondolja, kérem menjenek be a kórtermükbe és csomagoljanak össze.
-Rendben - mondtuk egyszerre.
Végigsétáltunk a folyosón, elég furcsán éreztem magam volt egy olyan érzésem hogy még nagyon sokszor sétálok majd ezen a folyosón és ez megrémiszt.
-Valami baj van? - kérdezte Niall.
-Nem, minden rendben.
-Jó, mi szólnál ha elmennénk a parkba délután? Egy fagyitól biztos jobb kedved lesz.
-Okés, de előbb menjünk haza mert már annyira hiányoznak a többiek, meg Sparky is.
-Rendben, de akkor gyere siessünk.
Végigfutottunk a folyosókon és az aulán, gondolom az emberek azt gondolták hogy eltévesztettük az irányt az elmegyógyintézet felé, de nem érdekelt minket örültünk hogy végre hazamehetünk, kész rémálom itt. Alig várom hogy hazamenjek és egyek valami finomat. Összepakoltam a cuccaimat és felvettem valami normális ruhát, rémisztő volt az az beteg köntös-

*megcsörren a telefonom*
-Szia merre vagy - hallottam meg Liam hangját.
-Szia, még a kórházban, mert?
-Mert én, vagyis mi már itt várunk a kapunál.
-Ti? Ki van még veled?
-Az meglepetés, siess.
-Rendben, jön Niall is.
-Tényleg ő is hazajöhet?
-Igen ma vették le a kötéseit.
-Szuper, akkor várlak titeket.
-Okés, szia puszi.
-Szia.
-Itt van Liam? - kérdezte Niall.
-Igen, szóval sietnünk kell, képzeld jött még vele valaki.
-Ki?
-Nem tudom meglepetés.
-Akkor siessünk, szeretem a meglepetéseket.
Lesétáltunk a lépcsőkön, kinyitottuk a főbejárat ajtaját és megláttuk Liamet és Sparkyt. Rögtön Liam nyakába ugrottam, utána felvettem a kiskutyámat és szinte halálra szeretgettem.
-Szerintem kicsit engedd el mert nem kap levegőt - jött oda Niall.
-Cseles - mondtam.
-Ugye, de most had szeretgessem meg én is - vette ki a kutyust a kezemből.
-Szerintem induljunk, van otthon még pár meglepetés - javasolta Liam.
-Rendben.
Útközben Kellyt láttam felénk sétálni éppen a szoliból jött, ami elég feltűnően látszott rajta.
-Nocsak téged is látni? Azt hittem végleg elszöktél - mondta azon az idegesítően nyálas hangon.
-Te tudod hogy elszöktem?
-Persze, az egész város, itt van nézd - és a kezembe nyomott gy újságot.
-De honnan tudták meg az újságírók?
-Azt nem tudom, de a képet én küldtem be, remek lett nem? Jakkel éppen piknikezni voltunk mikor eleredt eső, utána láttalak meg téged amint futottál. Elég nehéz az embert futás közben lefényképezni. Ügyes vagyok nem?
-Hát max egy megégett pirítós, de hogy ügyes az tuti nem, elfelejtetted beállítani az időzítőt a szoliban? - szólt be Niall.
-Nem igazán érdekel egy festett szőke véleménye.
-Mert te nem vagy az? - kérdeztem.
-Én eredeti pezsgő szőke vagyok - mondta Kelly fennhangon.
-Aha én meg a kínai császár és én üzemeltetem azt az olcsó műkörömgyárat ahonnan rendeled a körmeidet.Oh már ennyi az idő várnak téged a sarkon jobb ha sietsz - szólalt meg Liam
-Most mázlid volt Adams, de ígérem tönkreteszem az életed, nem lesznek mindig itt hogy megvédjenek.
-Igen, nem lesznek mindig itt, de ez nem jelenti azt hogy nem tudom megvédeni magam, és ezzel az ócska kis szöveggel nem tudsz meghatni.
-Na én mentem, Jakkel moziba megyünk.
-Én a helyedben nem mutatkoznék így nyilvánosan, de te tudod - mondtam neki és már mentünk is tovább.
-Utálom ezt a csajt - szólalt meg Niall.
-Én is, de semmi értelme vele foglalkoznunk - mondta Liam.
-Ja, túlsült pirítós - mérgesedett Niall.
Mikor hazaértünk mindenki megölelt minket, Lou lépett oda hozzám egy levelet tartott a kezében.
-Tessék ez a tiéd - adta át.

Kinyitottam a levelet és az unokatesómtól, Ashley-től jött. Azt írta hogy a napokban meglátogat minket. Ashley Los Angelesben lakik a barátjával és minden hónapban eljönnek meglátogatni minket.
-Juj ez szuper már alig várom.
-És lenne nekem is egy bejelenteni valóm - szólalt meg Eleanor. -Lisa, felhívtak három modell cégtől is, imádták a képeidet és szeretnék ha holnap egy különleges fotózáson vennél részt Justin Bieberrel az új parfüm reklámjához.
-Te édes jó istenem, ez most komoly?
-Igen.
-Uram isten el sem hiszem, köszönöm El - öleltem meg.

19. rész

~Hali meghoztam a kövi részt, köszönöm a komikat és a pipálásokat és a +1 rendszeres olvasót, remélem ez a rész is tetszeni fog. Jó olvasást komizzatok és pipáljatok puszi:

~Steffy*

~Betegség?!

*Nat szemszöge*

Elmentem a pulthoz kértem két kólát és amikor visszafordultam nem hittem a szememnek. Taylor Swift legyeskedett Harry körül és a következő pillanatban megcsókolta. Minden erőmet elvesztettem, a két pohár kiesett a kezemből a csattanásra minden szem rám szegeződött. Nem tudtam ezek után a szemébe nézni, minden erőmmel azon voltam hogy elmenjek innen. Későre járt már mindjárt sötétedik, de nem nagyon érdekelt csak mentem a saját fejem után. Felhívtam Lisát hogy elmondjak neki mindent, de mondta hogy Liammel van ezért nem akartam zavarni, csak mentem tovább. Hirtelen lépteket hallottam, egyre hangosabbak lettek, egy pillanatra hátranéztem egy számomra ismeretlen ember volt. A léptei egyre gyorsabbak lettek ettől megijedtem és futni kezdtem. A testem egyre gyengülni kezdett nem bírtam már a futást, egy erős szorítást éreztem a karomon, tudtam hogy nem Harry volt ő sosem érne így hozzám. Nem láttam tisztán az arcát, nekitolt a falhoz és egyre szorosabban fogta a karom.
-Szia cica, mit keresel errefelé csak így egyedül?
-Ahhoz neked semmi közöd.
-Oh milyen kis harcias vagy, így nehezebb dolgunk lesz.
-Vedd le a kezed rólam - adtam neki egy pofont.
Erre ő még erősebben a falhoz nyomott és még jobban megszorította a kezem. Hirtelen egy hangos kiáltást hallottam, mintha valaki a nevemet kiabálta volna. Harry tűnt fel a sötétből, lerántotta a srácot rólam és verni kezdte. A testem elgyengült és lezuhantam a földre.
-Nat, jól vagy? - szólalt meg egy hang.
-Lis? - kérdeztem.
-Igen én vagyok, nyugodj meg most már minden rendben lesz.
-És Liamet egyedül hagytad?
-Nem, ő segít Harrynek, mit tett veled az a szemétláda.
-Szerencsére semmit.
-Nat minden rendben? - futott oda Harry hozzám.
-Igen, jól vagyok - öleltem meg.

*Lisa szemszöge*

Nat letette a telefont, nem tudtam hogy hol lehet és hogy mit tegyek. Elmondtam az egészet Liamnek és azt mondta hogy rögtön keressük meg. Lerohantunk a lépcsőn és mikor kiléptünk az ajtón Natet láttuk meg a földön heverve, Harry pedig éppen a földbe döngölt valakit. Gyorsan odarohantam hozzá, Liam először le akarta állítani Harryt de amikor elmondta neki hogy mit akart tenni Nattel Liam is bedühödött és szó szerint agyon verték a srácot.
-Nat, be kell mennünk a kórházba.
-De Harry jól vagyok hidd el - próbált felállni.
-Nat, Harrynek igaza van - szólt közbe Liam.
-Rendben de tényleg jól vagyok.
A kórházban Natet átvizsgálták és a kisebb zúzódások mellett tényleg semmi baja sem volt. Már mentünk volna el mikor az orvos visszahívott.
-Várjon hölgyem, ön Lisa Adams? - kérdezte az orvos.
-Igen, én vagyok az.
-Kérem jöjjön be a vizsgálóba.
-De nekem semmi bajom.
-Kérem -ismételte az orvos.
-Lisa, menjünk - mondta Liam.
-Rendben.
Az orvos a vizsgálat. de közbe és utána nekem nem mondott semmit, csak Liammel beszélt úgy mint az előző vizsgálat alkalmával. A szobából mindenki kijött csak Liamet engedték be.
-Lisa, most egy időre bent kell maradnod - mondta.
-De jól vagyok, te is látod, semmi bajom és...
-Ezt mondta az orvos.
-De nekem miért nem mondott semmit?
-Nem tudom, minden rendben lesz.
-Ugye nincs semmi bajom, mit mondott neked?
-Nincs csak az orvosok még szeretnének megvizsgálni a biztonság kedvéért.
-Jó, rendben, de ugye bent maradsz velem?
-Ez milyen kérdés volt, hát persze hogy bent maradok.
Az orvosok bejöttek és átvittek egy kórterembe. Nem nagyon értettem hogy miért van ez az egész, jól érzem magam nem fáj semmim, de akkor miért kell bennmaradnom? Egész este ezen töprengtem, nem is aludtam semmit. De aztán úgy gondoltam Liamnek biztos igaza van és csak a biztonság kedvért kell itt maradnom.
Másnap reggel bejött az orvos csinált egy egyszerű vizsgálatot, megint beszélni láttam Liammel utána.
-Doktor úr, kérhetnék valamit? - kérdeztem.
-Hát persze.
-Nem tudnának abba a kórterembe tenni ahol Niall Horan lábadozik?
-Hm, még meglátom mit tehetek, ebéd után küldök két nővért hogy vigyék át, így megfelel?
-Igen köszönöm.
Nem akartam egyedül kuksolni egy üres szobában, Liamtől úgysem várhatom el hogy mindig itt legyen, és gondolom Niallnek sincs kedve a sok néni beszélgetését hallgatni a bingó eredményekről...
-Jó reggelt, tudod te hogy hány óra van? - köszöntem Niallnek amikor felébredt.
-Neked is Lis, de te mit keresel itt?
-A biztonság kedvéért vagyok itt.
-Nem nagyon értem...
-Hidd el én sem, és mizujs hogy vagy?
-Köszi jól, és Liam nincs bent veled?
-De egész este bent volt, én mondtam neki hogy menjen haza mert már nagyon fáradtnak látszott.
-Értem, kimegyünk sétálni?
-Aha.

*Nat szemszöge*

Kimentünk a vizsgálóból, mikor visszanéztem láttam hogy Lisa és Liam  még az orvossal beszélgettek oda akartam menni de Harry mondta hogy haza kéne mennünk hogy pihenjek. A kocsi mellet álltunk, nem tudtam hogy kezdjem el, egy kicsit dühös voltam rá.

-Miért csókoltad meg Taylort? - kérdeztem.

-Ő csókolt meg engem, amint elmentél rám mászott és nem hagyott békén.

-Nem tudom hogy higgyek-e neked.

-Tudod hogy soha nem tennék ilyet veled.

-Igen tudom de, ahogy megláttalak titeket...

-Nat... -  a fejemet kezével finoman maga felé fordította és megcsókolt.

-Köszönöm hogy megmentettél.

-Senki nem érhet hozzád rajtam kívül - ölelt át szorosan.

18. rész

Hali, meghoztam a kövi részt remélem tetszeni fog. Köszönöm a komikat és a pipálásokat. Jó olvasást és jó nyári szünetet, kinek hogy telik eddig?
Komizzatok, pipáljatok és szavazzatok a kövi kérdésre.♥:)
pux: ~Steffy*



~A meglepetés.

-A kezed hogy van? - kérdeztem.
-Hát ezután a reggeli után sokkal jobban - mosolygott Niall.
-Ennek örülök, megkérdezem az orvost hogy felkelhetsz-e már, mindjárt jövök.
-Rendben, siess!
Mikor kinyitottam az ajtót az orvos éppen jönni akart be vizsgálatra, szerencsére minden rendben volt és kimehettünk a kórház kertjébe sétálni. Szegény Niall elég röhejesen festett a zöld és kék kockás köpenybe amit ráadtak, igyekeztem nem szóvá tenni így is elég baj van a kezével.
-És ti most Liammel, szóval együtt vagytok - kérdezte és leültünk egy padra.
-Hát úgy néz ki.
-Örülök nektek, és sokáig.
-Köszi.
-De egy valamit el kell mondanom, én is szeretlek és akármit megtennék érted, tiszteletben tartom a kapcsolatotokat és nem szólok bele semmibe, de ha akármire szükséged van én mindig itt leszek.
-Rendben és köszönöm.
-De ígérd meg ha baj van szólsz.
-Ígérem.
-Huh már egy óra mennem kell mert valami tornára írt be a doki, állítólag ettől jobb lesz.
-Hát reméljünk.
-Ja, majd hívj és gyere ha tudsz.
-Okés, lehet hogy este körül benézek de nem ígérek semmit, így is a ruhákkal is el vagyok maradva.
-Rendben, szia - öleltük meg egymást.
Mikor kiléptem a kapunk egy csapat újságíró vett körül, képeket készítettek és kérdezősködtek.
-Mióta vannak együtt Niallel?
-Miért került kórházba?
-Milyenek lesznek a fiúk új ruhái?
-Meddig tartják Niallt kórházban? stb.
-Sajnálom de nem nyilatkozom a fiuk belegyezése nélkül - intéztem el ennyivel.
A parkon keresztül mentem a fiúk házához, otthon nem volt senki, Nat írt sms-t hogy Harryvel bowlingozni vannak. A konyhába indultam valami harapnivalóért és egy cetlit találtam a hűtőre ragasztva.


Szia Lis, egy kis meglepetést terveztem délutánra menj be a nappaliba és az asztalon ott lesz egy kocsikulcs, a garázsból a kék BMV kulcsa a GPS már be van programozva hogy hova gyere, siess. Puszi Liam.

A nappaliban tényleg ott volt a kulcs, lementem a garázsba de akadt egy kis gond két kék BMV volt az egyik világos a másik sötétebb, kipróbáltam mind a kettőt és a sötétkéket nyitotta. Mikor beszálltam a GPS rögtön bekapcsolt és már mondta is hogy merre menjek. Egy kis utcába kellet befordulnom, ott volt egy magas épület, benyitottam az ajtón a portán egy kedves ember szólított meg.
-Hölgyem már vártuk kérem fáradjon be a liftbe.
Beszálltam az ismeretlen férfi megnyomta a gombot ami a 11.-re visz fel. Egy stúdió teremben kötöttem ki, gitárok, dobok és egyéb hangszerek voltak ott.  Az egyik gitáron találtam egy rózsát amin egy újabb cetli volt.


Szia édes, örülök hogy idáig eljutottál. A dobok mögött van egy ajtó nyisd ki és gyere fel...

Benyitottam az ajtón, egy hosszú lépcsősor volt előttem amik világító mécsesekkel volt kirakva, felsétáltam a lépcsőkön és a hatalmas épület tetején álltam. Mécsesből ki volt rakva egy út ami Liamhez vezetett. Odafutottam hozzá a nyakába ugrottam és megöleltem.
-Szia - köszöntem.
-Szia.
-Ezt mind te csináltad?
-Hát volt némi segítségem.
-Ilyet még senki sem csinált nekem, köszönöm.
-Szívesen de ez még semmi.
-Tényleg?
-Igen.
Leültünk a tető szélére és végignéztük a naplementét, mikor besötétedett már csak a mécsesek világítottak Liam megfogta kezem.
-Hová megyünk?
-Majd meglátod - takarta le a kezével a szemem.
-Okés de ne menjünk neki semminek.
-Ésss tádám - vette el a kezét.
Mikor kinyitottam a szemem egy medencét láttam magam előtt.
-Na csobbanunk?
-De nincs fürdőruhám.
-Az nem nagy probléma - levette a pólót és a farmert és beleugrott a vízbe.
-Én nem megyek bele - térdeltem le a medence széléhez.
-Dehogynem - és belerántott a vízbe.
-Őrült vagy - emeltem ki a fejem a vízből.
-Hát ez már nem újdonság.
-Verseny a végéig - buktam le a víz alá.
Liam utánam jött de a a víz alatt visszahúzott magához és megcsókolt.
-Ez nem ér nyertem volna.
-Nem mondtad a szabályokat.
-Nem is csináltál semmi szabályelleneset - adtam neki egy puszit.
-Na gyere, még nincs vége az estének.
Kimentünk a medencéből és kicsit távolabb egy kockás pléden meg volt terítve. Volt rajta pizza, kukorica saláta, rántott szelet és narancs juice meg még sok más.
-Te jó ég, ezeket te készítetted? - kérdeztem.
-Igen, kivéve a pizzát, azt rendeltem, és még hoztam a kedvencedet...

-Csokis eper?
-Igen csokis eper - nevetett.
-Juj de édes vagy, a saláta nagyon fini lett - kóstoltam bele.
-Köszi.

A tökéletes pillanatot Nat szakította félbe, éppen hívott.

-Bocsi ezt fel kell vennem - mondtam Liamnek és arrébb mentem.

-Okés, de siess vissza.

-Na szia, itt vagyok - szóltam bele a telefonba.

-Szia, összevesztem Harryvel...

-Uram isten miért?

-Hosszú majd holnap elmesélem, hol vagy?

-Liammel egy épület tetején és...

-Oh akkor megzavartam valamit, bocsi leteszem szia.

-De Nat ne tedd le... - de sajnos már késő volt és letette.

-Nem tudtam hogy hol van Nat, lehet hogy haza kéne mennem, de most hagyjam itt Liamet amikor annyit fáradozott ezért?

*Nat szemszöge*

Egy tökéletes nap kezdete, Harryvel bowlingozni indultunk. Reggel korán keltem, éppen szendvicseket csomagoltam, Hazz lejött és adott egy puszit a nyakamra.

-Jó reggelt - köszönt Harry.

-Neked is.

-Felöltözök és indulhatunk.

-Várj én mit vegyek fel?

-Nem tudom valami sexyt.

-Hm hát akkor segíts mert semmi ötletem.

-Okés.

Bementünk a szobába és válogattunk azok a cuccok közül amiket áthoztam itthonról végül erre jutottunk.

-Na akkor indulhatunk?

-Igen - szálltunk be a kocsiba.

A bowlingpályára érve egy csomó rajongó rohant le minket. Aláírásokat és képeket is kértek, sőt még velem is akartak párat, nagyon aranyosak voltak. A pályára érve kaptunk egy kártyát ami a második emeleti külön részlegre vitt minket. Ez a hely csak a hírességek számára volt használható itt volt Olly Murs, Nathan James Sykes a The Wantid-ból aminek különösen "örültünk" itt volt még Jade és Jesy is meg még sokan mások.

Harryvel játszottunk egy meccset, nagy csalódására én nyertem meg ezért jöttem neki egy itallal. Elmentem a pulthoz kértem két kólát és amikor visszafordultam nem hittem a szememnek.