20. rész

~Sziasztok, először is mindenkinek bocsi hogy csak most tudtam hozni a részt, remélem hogy tetszeni fog, komizzatok, pipáljatok vagy iratkozzatok fel. Köszönöm a sok kattolást és a kommenteket, viszont valaki az előző részben a "rossz" mezőt pipálta ki, ne értsetek félre egyáltalán nem haragszom csak örülnék ha legalább megírná hogy miért rossz és ha kell tudnék változtatni rajta. Ha már itt jártok lécci nézzetek be ide is: Tales for you! ez a blog az unokatesómé nemrég kezdte el és jól jönne neki pár kattolás, előre is köszönöm. Megpróbálom sűrűbben hozni a részeket. Még egyszer bocsi és jó olvasást. További jó nyári szünetet mindenkinek puszi:

~Steffy*

~I'm stronger than you.

*Lisa szemszöge*

-Te még röhejesebben nézel ki ebben a köpenyben - gúnyolódott Niall.
-Haha, örülök hogy bevetted a mai humor bogyóidat.
-Én is, és hogy álltok Liammel?
-Minden rendben, csak...
-Csak?
-Szerintem valamit titkol előlem.
-De miért tenné ezt?
-Fogalmam sincs.
-Nyugi biztos nem lesz semmi baj - fogta meg Niall a kezem.
-Hát remélem.
-Meghívhatlak egy forrócsokira, persze csak ha nem borítod rám.
-Majd azért is rádborítom.
-Na de most komolyan, jössz?
-Mehetünk.
Útközben az az orvos jött velünk szembe aki javasolta hogy bent maradjak és Niall is az ő betege, beszélt Niallel és behívott minket a kezelő szobába.
-Minden rendben? - kérdezte Niall az orvost.
-Persze, levesszük a kötéseket és délután már haza is mehet.
-Juj az szuper.
-És én? - kérdeztem azt orvostól.
-A reggeli vizsgálaton minden jól ment, le veszem a kötéseket a fiatalemberről, utána megvizsgálom és ha minden rendben ön is elmehet. De előbb beszélnem kell egy hozzátartozójával.
-Rendben.
Niall egy kicsit félt hogy fájni fog ahogy leveszik, egész végig nyugtatgattam hogy nem lesz semmi baj. A keze szépen meggyógyult mintha nem is történt volna vele semmi. Az orvos intett hogy én következem, leültem a székbe és türelmetlenkedve vártam hogy mit fog az orvos mondani.
-Egyenlőre minden rendben van, a vizsgálatok semmi szokatlant nem mutatnak ön is hazamehet de még be kell jönnie pár egyszerű kivizsgálásra.
-Miért?
-Hogy biztosak legyünk abban hogy minden rendben, melyik hozzátartozójával beszélhetek?
-A szüleim nincsenek itt...
-És az a fiatalember aki itt volt önnel?
-Liam?
-Igen, ő hol van?
-Gondolom otthon, felhívjam?
-Igen, de én szeretnék beszélni vele ha lehet.
-Persze tessék - adtam oda neki a telefont.
A doktor félrevonult és több mint tíz percen keresztül beszéltek, esküszöm hogy elküldöm neki a telefonszámlát...
-Szerinted mit beszélhetnek eddig? - kérdeztem Niallt.
-Nem tudom - ült le az ágyra.
-Niall.
-Igen?
-Hogy történt a baleset?
-Nem szeretnék beszélni róla.
-Én vagyok az oka.
-Nem, ezt felejtsd el
-Akkor hogy történt?
-Mikor megtudtam hogy nem vagy otthon elvesztettem az eszem és nem gondolkoztam tisztán. Beültem a kocsiba és csak mentem, egyre gyorsabban mert mindenáron megakartalak találni. Nem tudtam hogy hol keresselek, kétségbeestem és csak hajtottam tovább. Harry szólt hogy túl gyorsan megyek, de nem figyeltem rá. Aztán mondta hogy így nem foglak megtalálni és hogy ezzel nem érek el semmit, hirtelen fékeztem és megrántottam a kormányt, átkerültünk a másik sávba és egy autó nekünk ütközött.
-Sajnálom.
-Kérlek ne vedd magadra.
-Jó, de nagyon nehéz, annyi bűntudat van bennem.
Alig fejeztem be a mondatot már be is nyitott az orvos.
-Köszönöm, mindent megbeszéltünk, délután hazamehetnek, a telefonszámlát kifizetem sajnálom hogy ennyit beszéltünk de nagyon fontos volt.
Jaj, ez az ember gondolatolvasó, kezdek félni - gondoltam magamban.
-Ugyan, nem kel a telefonszámlával bajlódnia doktor úr - vágtam a szavába.
-Ahogy gondolja, kérem menjenek be a kórtermükbe és csomagoljanak össze.
-Rendben - mondtuk egyszerre.
Végigsétáltunk a folyosón, elég furcsán éreztem magam volt egy olyan érzésem hogy még nagyon sokszor sétálok majd ezen a folyosón és ez megrémiszt.
-Valami baj van? - kérdezte Niall.
-Nem, minden rendben.
-Jó, mi szólnál ha elmennénk a parkba délután? Egy fagyitól biztos jobb kedved lesz.
-Okés, de előbb menjünk haza mert már annyira hiányoznak a többiek, meg Sparky is.
-Rendben, de akkor gyere siessünk.
Végigfutottunk a folyosókon és az aulán, gondolom az emberek azt gondolták hogy eltévesztettük az irányt az elmegyógyintézet felé, de nem érdekelt minket örültünk hogy végre hazamehetünk, kész rémálom itt. Alig várom hogy hazamenjek és egyek valami finomat. Összepakoltam a cuccaimat és felvettem valami normális ruhát, rémisztő volt az az beteg köntös-

*megcsörren a telefonom*
-Szia merre vagy - hallottam meg Liam hangját.
-Szia, még a kórházban, mert?
-Mert én, vagyis mi már itt várunk a kapunál.
-Ti? Ki van még veled?
-Az meglepetés, siess.
-Rendben, jön Niall is.
-Tényleg ő is hazajöhet?
-Igen ma vették le a kötéseit.
-Szuper, akkor várlak titeket.
-Okés, szia puszi.
-Szia.
-Itt van Liam? - kérdezte Niall.
-Igen, szóval sietnünk kell, képzeld jött még vele valaki.
-Ki?
-Nem tudom meglepetés.
-Akkor siessünk, szeretem a meglepetéseket.
Lesétáltunk a lépcsőkön, kinyitottuk a főbejárat ajtaját és megláttuk Liamet és Sparkyt. Rögtön Liam nyakába ugrottam, utána felvettem a kiskutyámat és szinte halálra szeretgettem.
-Szerintem kicsit engedd el mert nem kap levegőt - jött oda Niall.
-Cseles - mondtam.
-Ugye, de most had szeretgessem meg én is - vette ki a kutyust a kezemből.
-Szerintem induljunk, van otthon még pár meglepetés - javasolta Liam.
-Rendben.
Útközben Kellyt láttam felénk sétálni éppen a szoliból jött, ami elég feltűnően látszott rajta.
-Nocsak téged is látni? Azt hittem végleg elszöktél - mondta azon az idegesítően nyálas hangon.
-Te tudod hogy elszöktem?
-Persze, az egész város, itt van nézd - és a kezembe nyomott gy újságot.
-De honnan tudták meg az újságírók?
-Azt nem tudom, de a képet én küldtem be, remek lett nem? Jakkel éppen piknikezni voltunk mikor eleredt eső, utána láttalak meg téged amint futottál. Elég nehéz az embert futás közben lefényképezni. Ügyes vagyok nem?
-Hát max egy megégett pirítós, de hogy ügyes az tuti nem, elfelejtetted beállítani az időzítőt a szoliban? - szólt be Niall.
-Nem igazán érdekel egy festett szőke véleménye.
-Mert te nem vagy az? - kérdeztem.
-Én eredeti pezsgő szőke vagyok - mondta Kelly fennhangon.
-Aha én meg a kínai császár és én üzemeltetem azt az olcsó műkörömgyárat ahonnan rendeled a körmeidet.Oh már ennyi az idő várnak téged a sarkon jobb ha sietsz - szólalt meg Liam
-Most mázlid volt Adams, de ígérem tönkreteszem az életed, nem lesznek mindig itt hogy megvédjenek.
-Igen, nem lesznek mindig itt, de ez nem jelenti azt hogy nem tudom megvédeni magam, és ezzel az ócska kis szöveggel nem tudsz meghatni.
-Na én mentem, Jakkel moziba megyünk.
-Én a helyedben nem mutatkoznék így nyilvánosan, de te tudod - mondtam neki és már mentünk is tovább.
-Utálom ezt a csajt - szólalt meg Niall.
-Én is, de semmi értelme vele foglalkoznunk - mondta Liam.
-Ja, túlsült pirítós - mérgesedett Niall.
Mikor hazaértünk mindenki megölelt minket, Lou lépett oda hozzám egy levelet tartott a kezében.
-Tessék ez a tiéd - adta át.

Kinyitottam a levelet és az unokatesómtól, Ashley-től jött. Azt írta hogy a napokban meglátogat minket. Ashley Los Angelesben lakik a barátjával és minden hónapban eljönnek meglátogatni minket.
-Juj ez szuper már alig várom.
-És lenne nekem is egy bejelenteni valóm - szólalt meg Eleanor. -Lisa, felhívtak három modell cégtől is, imádták a képeidet és szeretnék ha holnap egy különleges fotózáson vennél részt Justin Bieberrel az új parfüm reklámjához.
-Te édes jó istenem, ez most komoly?
-Igen.
-Uram isten el sem hiszem, köszönöm El - öleltem meg.

19. rész

~Hali meghoztam a kövi részt, köszönöm a komikat és a pipálásokat és a +1 rendszeres olvasót, remélem ez a rész is tetszeni fog. Jó olvasást komizzatok és pipáljatok puszi:

~Steffy*

~Betegség?!

*Nat szemszöge*

Elmentem a pulthoz kértem két kólát és amikor visszafordultam nem hittem a szememnek. Taylor Swift legyeskedett Harry körül és a következő pillanatban megcsókolta. Minden erőmet elvesztettem, a két pohár kiesett a kezemből a csattanásra minden szem rám szegeződött. Nem tudtam ezek után a szemébe nézni, minden erőmmel azon voltam hogy elmenjek innen. Későre járt már mindjárt sötétedik, de nem nagyon érdekelt csak mentem a saját fejem után. Felhívtam Lisát hogy elmondjak neki mindent, de mondta hogy Liammel van ezért nem akartam zavarni, csak mentem tovább. Hirtelen lépteket hallottam, egyre hangosabbak lettek, egy pillanatra hátranéztem egy számomra ismeretlen ember volt. A léptei egyre gyorsabbak lettek ettől megijedtem és futni kezdtem. A testem egyre gyengülni kezdett nem bírtam már a futást, egy erős szorítást éreztem a karomon, tudtam hogy nem Harry volt ő sosem érne így hozzám. Nem láttam tisztán az arcát, nekitolt a falhoz és egyre szorosabban fogta a karom.
-Szia cica, mit keresel errefelé csak így egyedül?
-Ahhoz neked semmi közöd.
-Oh milyen kis harcias vagy, így nehezebb dolgunk lesz.
-Vedd le a kezed rólam - adtam neki egy pofont.
Erre ő még erősebben a falhoz nyomott és még jobban megszorította a kezem. Hirtelen egy hangos kiáltást hallottam, mintha valaki a nevemet kiabálta volna. Harry tűnt fel a sötétből, lerántotta a srácot rólam és verni kezdte. A testem elgyengült és lezuhantam a földre.
-Nat, jól vagy? - szólalt meg egy hang.
-Lis? - kérdeztem.
-Igen én vagyok, nyugodj meg most már minden rendben lesz.
-És Liamet egyedül hagytad?
-Nem, ő segít Harrynek, mit tett veled az a szemétláda.
-Szerencsére semmit.
-Nat minden rendben? - futott oda Harry hozzám.
-Igen, jól vagyok - öleltem meg.

*Lisa szemszöge*

Nat letette a telefont, nem tudtam hogy hol lehet és hogy mit tegyek. Elmondtam az egészet Liamnek és azt mondta hogy rögtön keressük meg. Lerohantunk a lépcsőn és mikor kiléptünk az ajtón Natet láttuk meg a földön heverve, Harry pedig éppen a földbe döngölt valakit. Gyorsan odarohantam hozzá, Liam először le akarta állítani Harryt de amikor elmondta neki hogy mit akart tenni Nattel Liam is bedühödött és szó szerint agyon verték a srácot.
-Nat, be kell mennünk a kórházba.
-De Harry jól vagyok hidd el - próbált felállni.
-Nat, Harrynek igaza van - szólt közbe Liam.
-Rendben de tényleg jól vagyok.
A kórházban Natet átvizsgálták és a kisebb zúzódások mellett tényleg semmi baja sem volt. Már mentünk volna el mikor az orvos visszahívott.
-Várjon hölgyem, ön Lisa Adams? - kérdezte az orvos.
-Igen, én vagyok az.
-Kérem jöjjön be a vizsgálóba.
-De nekem semmi bajom.
-Kérem -ismételte az orvos.
-Lisa, menjünk - mondta Liam.
-Rendben.
Az orvos a vizsgálat. de közbe és utána nekem nem mondott semmit, csak Liammel beszélt úgy mint az előző vizsgálat alkalmával. A szobából mindenki kijött csak Liamet engedték be.
-Lisa, most egy időre bent kell maradnod - mondta.
-De jól vagyok, te is látod, semmi bajom és...
-Ezt mondta az orvos.
-De nekem miért nem mondott semmit?
-Nem tudom, minden rendben lesz.
-Ugye nincs semmi bajom, mit mondott neked?
-Nincs csak az orvosok még szeretnének megvizsgálni a biztonság kedvéért.
-Jó, rendben, de ugye bent maradsz velem?
-Ez milyen kérdés volt, hát persze hogy bent maradok.
Az orvosok bejöttek és átvittek egy kórterembe. Nem nagyon értettem hogy miért van ez az egész, jól érzem magam nem fáj semmim, de akkor miért kell bennmaradnom? Egész este ezen töprengtem, nem is aludtam semmit. De aztán úgy gondoltam Liamnek biztos igaza van és csak a biztonság kedvért kell itt maradnom.
Másnap reggel bejött az orvos csinált egy egyszerű vizsgálatot, megint beszélni láttam Liammel utána.
-Doktor úr, kérhetnék valamit? - kérdeztem.
-Hát persze.
-Nem tudnának abba a kórterembe tenni ahol Niall Horan lábadozik?
-Hm, még meglátom mit tehetek, ebéd után küldök két nővért hogy vigyék át, így megfelel?
-Igen köszönöm.
Nem akartam egyedül kuksolni egy üres szobában, Liamtől úgysem várhatom el hogy mindig itt legyen, és gondolom Niallnek sincs kedve a sok néni beszélgetését hallgatni a bingó eredményekről...
-Jó reggelt, tudod te hogy hány óra van? - köszöntem Niallnek amikor felébredt.
-Neked is Lis, de te mit keresel itt?
-A biztonság kedvéért vagyok itt.
-Nem nagyon értem...
-Hidd el én sem, és mizujs hogy vagy?
-Köszi jól, és Liam nincs bent veled?
-De egész este bent volt, én mondtam neki hogy menjen haza mert már nagyon fáradtnak látszott.
-Értem, kimegyünk sétálni?
-Aha.

*Nat szemszöge*

Kimentünk a vizsgálóból, mikor visszanéztem láttam hogy Lisa és Liam  még az orvossal beszélgettek oda akartam menni de Harry mondta hogy haza kéne mennünk hogy pihenjek. A kocsi mellet álltunk, nem tudtam hogy kezdjem el, egy kicsit dühös voltam rá.

-Miért csókoltad meg Taylort? - kérdeztem.

-Ő csókolt meg engem, amint elmentél rám mászott és nem hagyott békén.

-Nem tudom hogy higgyek-e neked.

-Tudod hogy soha nem tennék ilyet veled.

-Igen tudom de, ahogy megláttalak titeket...

-Nat... -  a fejemet kezével finoman maga felé fordította és megcsókolt.

-Köszönöm hogy megmentettél.

-Senki nem érhet hozzád rajtam kívül - ölelt át szorosan.

18. rész

Hali, meghoztam a kövi részt remélem tetszeni fog. Köszönöm a komikat és a pipálásokat. Jó olvasást és jó nyári szünetet, kinek hogy telik eddig?
Komizzatok, pipáljatok és szavazzatok a kövi kérdésre.♥:)
pux: ~Steffy*



~A meglepetés.

-A kezed hogy van? - kérdeztem.
-Hát ezután a reggeli után sokkal jobban - mosolygott Niall.
-Ennek örülök, megkérdezem az orvost hogy felkelhetsz-e már, mindjárt jövök.
-Rendben, siess!
Mikor kinyitottam az ajtót az orvos éppen jönni akart be vizsgálatra, szerencsére minden rendben volt és kimehettünk a kórház kertjébe sétálni. Szegény Niall elég röhejesen festett a zöld és kék kockás köpenybe amit ráadtak, igyekeztem nem szóvá tenni így is elég baj van a kezével.
-És ti most Liammel, szóval együtt vagytok - kérdezte és leültünk egy padra.
-Hát úgy néz ki.
-Örülök nektek, és sokáig.
-Köszi.
-De egy valamit el kell mondanom, én is szeretlek és akármit megtennék érted, tiszteletben tartom a kapcsolatotokat és nem szólok bele semmibe, de ha akármire szükséged van én mindig itt leszek.
-Rendben és köszönöm.
-De ígérd meg ha baj van szólsz.
-Ígérem.
-Huh már egy óra mennem kell mert valami tornára írt be a doki, állítólag ettől jobb lesz.
-Hát reméljünk.
-Ja, majd hívj és gyere ha tudsz.
-Okés, lehet hogy este körül benézek de nem ígérek semmit, így is a ruhákkal is el vagyok maradva.
-Rendben, szia - öleltük meg egymást.
Mikor kiléptem a kapunk egy csapat újságíró vett körül, képeket készítettek és kérdezősködtek.
-Mióta vannak együtt Niallel?
-Miért került kórházba?
-Milyenek lesznek a fiúk új ruhái?
-Meddig tartják Niallt kórházban? stb.
-Sajnálom de nem nyilatkozom a fiuk belegyezése nélkül - intéztem el ennyivel.
A parkon keresztül mentem a fiúk házához, otthon nem volt senki, Nat írt sms-t hogy Harryvel bowlingozni vannak. A konyhába indultam valami harapnivalóért és egy cetlit találtam a hűtőre ragasztva.


Szia Lis, egy kis meglepetést terveztem délutánra menj be a nappaliba és az asztalon ott lesz egy kocsikulcs, a garázsból a kék BMV kulcsa a GPS már be van programozva hogy hova gyere, siess. Puszi Liam.

A nappaliban tényleg ott volt a kulcs, lementem a garázsba de akadt egy kis gond két kék BMV volt az egyik világos a másik sötétebb, kipróbáltam mind a kettőt és a sötétkéket nyitotta. Mikor beszálltam a GPS rögtön bekapcsolt és már mondta is hogy merre menjek. Egy kis utcába kellet befordulnom, ott volt egy magas épület, benyitottam az ajtón a portán egy kedves ember szólított meg.
-Hölgyem már vártuk kérem fáradjon be a liftbe.
Beszálltam az ismeretlen férfi megnyomta a gombot ami a 11.-re visz fel. Egy stúdió teremben kötöttem ki, gitárok, dobok és egyéb hangszerek voltak ott.  Az egyik gitáron találtam egy rózsát amin egy újabb cetli volt.


Szia édes, örülök hogy idáig eljutottál. A dobok mögött van egy ajtó nyisd ki és gyere fel...

Benyitottam az ajtón, egy hosszú lépcsősor volt előttem amik világító mécsesekkel volt kirakva, felsétáltam a lépcsőkön és a hatalmas épület tetején álltam. Mécsesből ki volt rakva egy út ami Liamhez vezetett. Odafutottam hozzá a nyakába ugrottam és megöleltem.
-Szia - köszöntem.
-Szia.
-Ezt mind te csináltad?
-Hát volt némi segítségem.
-Ilyet még senki sem csinált nekem, köszönöm.
-Szívesen de ez még semmi.
-Tényleg?
-Igen.
Leültünk a tető szélére és végignéztük a naplementét, mikor besötétedett már csak a mécsesek világítottak Liam megfogta kezem.
-Hová megyünk?
-Majd meglátod - takarta le a kezével a szemem.
-Okés de ne menjünk neki semminek.
-Ésss tádám - vette el a kezét.
Mikor kinyitottam a szemem egy medencét láttam magam előtt.
-Na csobbanunk?
-De nincs fürdőruhám.
-Az nem nagy probléma - levette a pólót és a farmert és beleugrott a vízbe.
-Én nem megyek bele - térdeltem le a medence széléhez.
-Dehogynem - és belerántott a vízbe.
-Őrült vagy - emeltem ki a fejem a vízből.
-Hát ez már nem újdonság.
-Verseny a végéig - buktam le a víz alá.
Liam utánam jött de a a víz alatt visszahúzott magához és megcsókolt.
-Ez nem ér nyertem volna.
-Nem mondtad a szabályokat.
-Nem is csináltál semmi szabályelleneset - adtam neki egy puszit.
-Na gyere, még nincs vége az estének.
Kimentünk a medencéből és kicsit távolabb egy kockás pléden meg volt terítve. Volt rajta pizza, kukorica saláta, rántott szelet és narancs juice meg még sok más.
-Te jó ég, ezeket te készítetted? - kérdeztem.
-Igen, kivéve a pizzát, azt rendeltem, és még hoztam a kedvencedet...

-Csokis eper?
-Igen csokis eper - nevetett.
-Juj de édes vagy, a saláta nagyon fini lett - kóstoltam bele.
-Köszi.

A tökéletes pillanatot Nat szakította félbe, éppen hívott.

-Bocsi ezt fel kell vennem - mondtam Liamnek és arrébb mentem.

-Okés, de siess vissza.

-Na szia, itt vagyok - szóltam bele a telefonba.

-Szia, összevesztem Harryvel...

-Uram isten miért?

-Hosszú majd holnap elmesélem, hol vagy?

-Liammel egy épület tetején és...

-Oh akkor megzavartam valamit, bocsi leteszem szia.

-De Nat ne tedd le... - de sajnos már késő volt és letette.

-Nem tudtam hogy hol van Nat, lehet hogy haza kéne mennem, de most hagyjam itt Liamet amikor annyit fáradozott ezért?

*Nat szemszöge*

Egy tökéletes nap kezdete, Harryvel bowlingozni indultunk. Reggel korán keltem, éppen szendvicseket csomagoltam, Hazz lejött és adott egy puszit a nyakamra.

-Jó reggelt - köszönt Harry.

-Neked is.

-Felöltözök és indulhatunk.

-Várj én mit vegyek fel?

-Nem tudom valami sexyt.

-Hm hát akkor segíts mert semmi ötletem.

-Okés.

Bementünk a szobába és válogattunk azok a cuccok közül amiket áthoztam itthonról végül erre jutottunk.

-Na akkor indulhatunk?

-Igen - szálltunk be a kocsiba.

A bowlingpályára érve egy csomó rajongó rohant le minket. Aláírásokat és képeket is kértek, sőt még velem is akartak párat, nagyon aranyosak voltak. A pályára érve kaptunk egy kártyát ami a második emeleti külön részlegre vitt minket. Ez a hely csak a hírességek számára volt használható itt volt Olly Murs, Nathan James Sykes a The Wantid-ból aminek különösen "örültünk" itt volt még Jade és Jesy is meg még sokan mások.

Harryvel játszottunk egy meccset, nagy csalódására én nyertem meg ezért jöttem neki egy itallal. Elmentem a pulthoz kértem két kólát és amikor visszafordultam nem hittem a szememnek.

17. rész

~Sziasztok, köszönöm a komikat és a pipálásokat meg azt is hogy szavaztatok, ez a rész egy kicsit rövid lett ne haragudjatok de nagyon rosszul voltam ma egész nap fájt a gyomrom. De azért remélem tetszeni fog, komizzatok, pipáljatok és mindenkinek aki jövőhéten megy (én is) osztálykirándulni annak jó szórakozást, puszii♥:D
~Steffy* 




~I found you...

*Lisa szemszöge*

Az eső esett, villámlott és még sötét is volt. Eltévedtem a parkban, nem tudtam hogy mit tegyek csak mentem a saját fejem után.
-Segítség, valaki! - kiabáltam
-Lisa hol vagy? - hallottam meg egy mély hangot a távolból.
Egyre hangosabban kiabáltam, és mentem a hang után. Véletlenül megbotlottam valamibe, a lábam nagyon kezdett fájni ezért leültem egy fa tövébe, hirtelen egy nagy sötét alakot láttam közeledni felém. Felálltam és megpróbáltam elfutni, az illető megfogta a kezem és maga felé fordított. Mikor megláttam az arcát nagyon megnyugodtam, Liam volt az. Szorosan magához ölelt, én először eltoltam magamtól mert nem tudtam hogy most együtt vannak-e még Danival.
-Mi baj? - kérdezte.
-Danielle, most utál igaz?
-Nem, elmondtam neki hogy téged szeretlek és megértette, és már neki sem volt jó így ez a kapcsolat...
-Tényleg?
Liam erre nem mondott semmit, csak lassan közelebb hajolt és megcsókolt. Éreztem ahogy szívünk egyszerre dobog, erősen magához szorított és nem engedett el addig a pillanatig míg meg nem csörrent a telefonja.
-Szia Louis, itt van Lisa minden rendben indulunk is haza - szólt bele a telefonba.
Ez után hallottam hogy Lou mond még valamit, de nem értettem tisztán. Liam megfogta a kezem, hívott egy taxit és egyenesen a kórházba vitt. Nem tudom mit mondhatott neki Lou hogy ide jöttünk.
-Liam, miért vagyunk itt? - kérdeztem.
-Niall és Harry balesetet szenvedtek, Harrynek szerencsére semmi baja de Niallnek eltört a keze...
-Mi, micsoda, és miért voltak kint ebben a viharban?
-Téged kerestek, a többit én sem tudom.
-Szóval most miattam van ez az egész, jobb lett volna ha meg se találsz!
-Ne mond ilyet, nem te vagy a hibás...
-De igen én, ha akkor nem szökök el most nem tartanánk itt, annyira sajnálom.
-Semmi baj, csak kérlek ne sírj - ölelt meg Liam.
-Jó rendben de akkor bemehetek hozzájuk?
-Nem tudom, az orvos most vizsgálja őket, várjuk meg amíg kijön.
-Rendben - lementünk a büféhez ahol a többiek már tűkön ültek, Louis csak fel-le járkált.
-Szia - öleltem meg Natet akit - Zayn vigasztalt.
-Te jó ég, minden rendben hol voltál?
-Igen, de ez hosszú történet majd otthon elmesélem.
-Rendben, oh Lis ugye nem lesz semmi bajuk, az orvos már régóta nem jött ki.
-Hát remélem...
Ekkor Harryt láttunk meg a büfé felé sétálni, Nat odaszaladt és a nyakába ugrott. Én rögtön az orvoshoz mentem hogy mi van Niallel.
-Nyugodjon meg kisasszony minden rendben lesz - tette a kezét a vállamra -Jesszusom maga jég hideg, kérem jöjjön be a vizsgálóba.
-De én jól vagyok és...
-Kérem jöjjön velem.
-Menjünk - jött oda Liam.
Besétáltunk a kórterembe és egy egy kedves nővér megvizsgált azt mondta hogy minden rendben de két nap múlva vissza kell mennem kontrollra, nem mondták meg nekem hogy miért az orvos Liammel beszélt és csak neki mondta el. Kisétáltunk és Liam egy kicsit szomorú volt.
-Mi baj van? -kérdeztem.
-Semmi különös csak...
-Az orvos mit mondott?
-Semmit minden rendben van.
-Akkor nekem miért nem mondtak semmit?
-Nem tudom, nyugi minden rendben.
-Okés, gyere menjünk be Niallhez - húztam magammal.
Benyitottunk a kórterembe Niall éppen aludt de amint beléptünk felébredt.
-Sziasztok - köszönt barátságosan.
-Szia, hogy vagy? - futottam oda az ágyához és megöleltem.
-Hát ha nem fojtasz meg még túl is élem - nevetett.
-Jó okés, bocsi csak annyira sajnálom, ez az egész miattam van és...
-Nem ez csak az én hibám, nem figyeltem eléggé, kérlek ne hibáztasd magad.
-Rendben nem fogom, de te meg ígérd meg hogy meggyógyulsz, nagyon uncsi lesz otthon nélküled.
-Hát igyekszem, amennyire lehet.
-Okés, a többieket behívjam?
-Igen léci.
A srácok végigrohantak a folyosón és egyenesen a szobába jöttek, körbeölelték és puszilták Niallt, és még a gipszére is rajzolgattunk. Már ideje volt haza mennünk, én maradni akartam volna de Liam nem engedte, Perrie és Zayn maradtak helyettem. A kórházból kifelé jövet beszélgettem Danielleval.
-És akkor tényleg nem haragszol? - kérdeztem.
-Nem, sőt örülök hogy boldogok vagytok.
-Akkor rendben - mosolyogtam, de még mindig volt bennem bűntudat hogy ennyi bajt csináltam.
Mikor hazaértünk egy kicsit rosszul éreztem magam, fájt a fejem és a gyomrom is.
Liam csinált teát és hozott be gyógyszert is, nagyon aggódott értem talán kicsit túlságosan is. Későn sikerült elaludnom, de Liam szerint egyfolytában forgolódtam és beszéltem álmomban.
Reggel úgy gondoltam viszek egy kis meglepetést Niallnek.
-Jó reggelt - köszönt Liam.
-Neked is, bemegyek Niallhez viszek neki valami rendes kaját.
-Rendben délelőtt úgyis próbálunk, de délutánra egy pikniket terveztem, mit szólsz hozzá?
-Hm okés már alig várom - adtam neki egy puszit.
-Üzenem Niallnek hogy jobbulást.
-Okés átadom.

Bementem a Nando's-ba és Niall kedvencét vettem, a kórházban kicsit nehezen találtam meg a szobáját de végül sikerült és a ráadás a kórház előtti rajongótábor volt. Először nem akartak beengedni mert azt hitték hogy én is egy rajongó vagyok.
-Halihó - köszöntem.
-Szia, hát te?
-Hát én, úgy gondoltam nehogy még jobban megbetegedj az itteni ételektől hoztam neked kaját..
-A Nando's-ból?
-Igen onnan.
-Juuj az szupi köszönöm.
-Igazán nincs mit.

16. rész

~Halihó mindenkinek, először is nagyon sajnálom hogy nem tudtam múlthéten új részt hozni, nagyon sokat kellett tanulnom. Remélem ezzel a résszel kárpótollak titeket és hogy tetszeni fog. Komizzatok, pipáljatok és küldjétek el a véleményeteket a következő kérdésre. Ha szeretnétek jobban megismerni itt a Twitterem https://twitter.com/Gajdos_Stefy, mindenkit visszakövetek, meg én is kíváncsi vagyok az olvasóimra :) És kitartás utolsó hét a suliból :DD♥
pux: ~Steffy*




~Because of you...

-Mit kérsz reggelire? - kérdezte Liam.
-Hm, rántotta?
-Rendben, készítem - pattant fel Liam.
-Segítsek?
-Aha, kihozod léci a tojásokat?
-Persze, csináljak valamilyen turmixot hozzá?
-Aha, bent vannak a gyümölcsök a kamrába.
Elkészítettük a reggelt majd megterítettem. Leültünk az asztalhoz és ettünk.
-Hozok inni - állt fel Liam.
Utána mentem hogy segítsek kivenni a poharat a gépből, de sikerült neki én ott álltam mögötte, megfordult és az összes turmix rajtam landolt.
-Hát ez remek...
-Opp, bocsi, de így már 1:1 - vigyorgott.
-Semmi.
-Várj hozok egy pólót mert így meg fogsz fázni.
-Augusztusba hogy fáznék meg?
-Jó gyorsan. Várj itt, hozom.
-Okkés.
-Ez jó lesz?
-Igen, de a nadrágom is olyan lett.
-Ohh várj...
Liam visszajött és átnyújtott egy fekete boxert.
-Nincs más?
-Azokba meleged lenne - kacsintott.
-Áhh értem - bementem a fürdőszobába és felöltöztem, hát mi ne mondjak elég furin néztem ki.
-Nagyon jól áll - mondta Liam mikor kiléptem a fürdőből.
-Hát nagyon....de azért köszi.
Befejeztük a reggelizést és mivel nem volt ruhám nem tudtunk menni sehova, ezért úgy döntöttünk hogy filmet nézünk.
-Na mit szeretnél nézni? kérdeztem.
-Nem tudom válassz te.
-Okés - végül úgy döntöttem hogy a Batman-t teszem be.
-Júúúúúj én vagyok BATMAN - ugrott fel Liam a fotelből.
-Oké, már semmin sem lepődöm meg.
Leültem mellé és néztük a filmet, egész nap fel se keltünk, egyrészt mert ez volt az utolsó szabadnapjuk a srácoknak, másrészt amúgy is fáradtak voltunk. Estefelé a horrorfilm nézést a csengő szakította félbe.
-Kinyitom - álltam fel.
Oda sétáltam az ajtóhoz, kinyitottam és Danielle lépett be.
-Szia Dani.
-Szia, hogy hogy itt?
-Nem mentünk haza Nattel mert túl késő volt.
-És a többiek?
-Vásárolnak, felkeltek korán és itthon maradtunk.
-Ez mi rajtad? - nézett rám meglepődötten Dani.
-Hát ez..öm...
-A pólóm és a .... - jött az előszobába Liam.
-Ne, ne is folytasd nem vagyok rátok kíváncsi - rohant ki az ajtón Danielle.
-Dani félreérted - kiabáltam utána.
-Utána megyek - mondta Liam és ő is elfutott.
Nem tudtam mit is kéne tennem, úgy gondoltam ezt nekik kell megbeszélni, ha most odamennék Dani még idegesebb lenne. Szörnyűen éreztem magam, miattam romlott meg a kapcsolatuk és most lehet hogy egy életre összevesznek és a legrosszabb az hogy nem tudom hogyan akadályozhatnám meg. Vagy talán mégis?!

*Liam szemszöge*

Danielle-t a kocsijánál értem utol, éppen menni készült, beültem mellé a kocsiba.
-Kérlek szállj ki! - utasított Danielle.
-Csak had magyarázzam el.
-Jó rendben de gyorsan.
-Semmi olyan nem történ köztünk Lisával amire gondolsz...
-Akkor hogy került rá a pólód és a boxered?
-Véletlenül ráöntöttem a turmixot és nem volt itt másik ruhája.
-Hiszek neked...
-Komolyan?
-Igen, tudom hogy sosem hazudnál nekem, de egy valamire válaszolj.
-Rendben.
-Szereted?
-Hát...én...ömm...
-Szóval igen?
-Igen - vettem egy nagy levegőt és kiböktem.
-Nem haragszom, tudom hogy megromlott a kapcsolatunk az utóbbi időben és azt is hogy ezért én is hibás vagyok. Menj vissza hozzá, biztos aggódik már.
-És mi lesz veled?
-Értem ne aggódj megleszek, nem akarlak belekényszeríteni ebbe a kapcsolatba és be kell vallanom nekem se volt ez így jó hogy elhanyagoltuk egymást.
-Akkor megyek, de ígérd meg hogy barátok maradunk, és hogy bocsánatot kérsz Lisától mert azt hiszi hogy ő a hibás mindenért.
-Okés, felhívom most.
-Rendben...na?
-Nem veszi fel.
-Próbáld újra!
-Most sem...
-Visszamegyek...
-Várj én is megyek.
Az eső elkezdett szakadni, dörgött az ég és villámlott, gyorsan beszaladtunk a házba, felmentem megnéztem az összes szobát de Lisát sehol sem találtam, nagyon aggódtam érte. Idő közben megérkeztek a srácok is.
-Hali - köszönt Niall.
-Szia, nem láttátok Lisát? - kérdeztem.
-Nem, mert? Eltűnt?
-Úgy tűnik igen.
-Akkor mire várunk még, ebben az időben akármi történhet vele - esett kétségbe Niall.
-Szerintem valakinek itthon kéne maradni hátha haza jön - javasolta Louis.
-Rendben akkor te és Eleanor itthon maradtok és ha hazajön azonnal hívtok rendben?
-Oké Liam, nyugodj meg biztos megtaláljátok - nyugtatott Eleanor
-Jó de induljunk már...
Beszálltunk a kocsiba én Harryvel, Nattel és Danielleval mentem, Niall, Zaynel és Perrievel. Először a lakásukra mentünk hátha ott lesz. Benyitottam, lent nem találtam sehol, felmentem a szobájába és egy levelet találtam az ágyára téve.

"Liam, mindannyiuknak jobb lesz ha én elmegyek, nem akarok több gondot okozni. Dani és te csak miattam veszekedtek annyit és nem tudok úgy köztetek maradni azzal a tudattal hogy én rontottam el a kapcsolatotokat. Kérlek mond el Danielenak hogy én igazán nem akartam rosszat és hogy ne haragudjon rám, a ruháitok miatt nem kell aggódnotok a terveimet odaadtam Kate-nek és megkértem hogy továbbítsa nektek. Mindenkinek így lesz a legjobb hidd el...

Lisa" 

Lesétáltam a lépcsőn, Niall odaszaladt hozzám és ő is elolvasta a levelet, eldobta, kiment a kocsihoz és elindult keresni. Harry elment vele hogy ne csináljon semmi hülyeséget.
-Na remek most már kocsink sincs - mondta Nat.
-Én nem fogom feladni - válaszoltam és elindultam tovább keresni Lisát.
-Várj meg - jött utánam Nat.
-Nem, menj vissza, nagyon esik az eső és...
-Liam velem nem érdemes vitatkoznod, megyek és kész!
-Rendben de ne mond majd hogy miért nem szóltam.
Legközelebb a park volt megbeszéltük hogy ketté válunk és a szökőkútnál találkozunk fél óra múlva. Féltettem Natet nem olyan erős mint amilyennek mutatja magát, nagyon aggódtam nehogy baja essen. Megcsörrent a telefonom, Lou hívott. Nagyon megörültem, lehet hogy Lisa haza ment?
-Szia, ott van Lisa? - szóltam bele a telefonba.
-Szia, nincs sajnos, csak azért hívtalak mert reméltem hogy megtaláltátok.
-Még nem, de biztos meglesz.
-Reméljük, ha hazajön rögtön hívunk.
-Rendben, szia.
-Szia.
Már fél óra eltelt, de még mindig semmi, elindultam a szökőkút felé, eléggé elkavarodtam a megbeszélt helytől, nem tudtam hogy keveredek ki innen. Hirtelen egy kiáltást hallottam, elkezdtem futni a hang irányába, messziről jött de nem álltam meg.
-Lisa, hol vagy? - kiabáltam.