24. rész

~Hali, mindenkinek. Bocsi hogy a múlthéten nem hoztam részt, de nem nagyon volt ötletem, de itt van a következő rész remélem hogy tetszeni fog. Komizzatok,pipáljatok és iratkozzatok fel.:)

pusziii: ~Steffy* ♥♥

~As long as you love me...

*Lou szemszöge*

Lisa már két órája bent van, Liam azóta csak ül a műtő előtt és zokog. Teljesen össze van törve, senki nem szólt hozzá hiszen most mindenki ilyen állapotban van. Eleanor nagyon rosszul volt ezért hazavittem. A kocsiban elaludt, felemeltem és lefektettem az ágyba. Még belegondolni is borzasztó hogy mindez akár Eleanorral is megtörténhet, nem tudnám elviselni. Nekem szükségem lenne valakire akivel megbeszélhetném a dolgokat, de most Liamhez nem szól senki mert nem akarják még jobban felzaklatni. Ezekkel a gondolatokkal sétáltam le a a lépcsőn, és beültem a kocsiba. Mikor beléptem a kórházba minden ugyan olyan volt mint mielőtt elmentem. A levegő aggodalommal és feszültséggel volt tele, leültem Liam mellé.
-Liam, nem jössz le a büfébe, enned kéne valamit...
-Nem, most egy falat sem menne le a torkomon.
-Akkor csak levegőzz egyet.
-Rendben.
Kimentünk a kórház kertjébe, az idő hideg volt és nyirkos, a csendet Liam törte meg.
-Szerinted túléli?
-Nem tudom, de bízok benne.
-A gondolatba is beleőrülök hogy örökre elveszíthetem...
Liam alig fejezte be a mondatot, Nat hangját hallottuk és hogy fejvesztve fut felénk.
-Srácok siessetek, vége van a műtétnek.
Rögtön elkezdtünk futni, beértünk a kórházba és láttuk hogy az orvos a többiekkel beszél.
-Doktor úr, hogy sikerült a műtét?
-Nyugodjanak meg minden rendben van, sikeres volt a beavatkozás, már csak azt kell megvárni hogy a hölgy felébredjen az altatásból.
Amint kimondta ezeket a szavakat, mindenki egymás nyakába ugrált, leírhatatlan volt amit abban a pillanatban éreztünk...
-És mikor mehetünk be hozzá? - kérdezte izgatottan Zayn.
-Most már akármikor.
-Bemehetnék először én hozzá? - kérdezte Lisa anyukája, Jane.
-Persze, ez természetes - mondta Liam.


*Liam szemszöge*

Láttuk ahogy Lisat áttolják a műtőből egy szobába, mi megálltunk az ablak előtt és néztük ahogy Lisa anyukája a könnyeivel küszködve ölelgeti a lányát, utána az apukája és Lane is bementek hozzá. Azt mondták hogy itt maradnak ameddig fel nem épül. Mikor kijöttek Lisa anyukája hozzám fordult.
-Liam, én nem haragszom rád a történtekért, tudom hogy csak megakartad védeni a lányomat, hidd el amilyen erősnek mutatja magát legbelül olyan gyenge. Én azt gondolom hogy minden rossz szavát hozzád azonnal megbánta, köszönöm hogy vigyáztál rá, és arra kérlek hogy maradj mellette mert én tudom hogy nagy szüksége van rád, és mindannyiótokra.
-Megígérem.
-Köszönöm, menj be hozzá - ölelt meg Jane.
Óvatosan kinyitottam az ajtót, beléptem a szobába Lisa ott feküdt az ágyon a szemei le voltak hunyva, hirtelen olyan volt mintha mosolyogna, örülne valaminek.
Leültem az ágy mellé és csak néztem, nem tudtam hogy mit csináljak hiszen látni sem bír, mit fogok mondani neki ha felébred? Tanácstalan vagyok. Tudtam hogy a többiek is be akarnak jönni hozzá ezért fölé hajoltam, megpusziltam a homlokát és kijöttem a szobából. A többiek is bementek hozzá, és megölelgették. Közben én összefutottam az orvossal.
-Mikor fog felébredni?
-Sajnos azt nem tudom megmondani, mindenkinek másképp reagál a szervezete ilyenkor.
-Értem, köszönöm.
Lementem a büfébe, most már tényleg éhes voltam. Közben Harry társult hozzám.
-Szia, te meg miért vagy ilyen szomorú?
-Nem vagyok...
-De én látom, mond el.
-Hát csak nem tudom hogy mi lesz  ha Lis felébred, mit fogok neki mondani? Vagy majd be se menjek hozzá?
-Még szép hogy bemész hozzá!
-De utál engem...
-Szerintem meg fogy bocsájtani, nyugi minden rendben lesz.
-Mindenki ezt mondja...
-És igazuk is van.
-Hát remélem.
***
Három nap telt el azóta hogy Lisa még nem ébredt fel, minden nap bent voltam nála reménykedve hogy hátha történik valami...de semmi. Teljesen kétségbe vagyok esve, mi lesz ha nem fog felébredni?
Hirtelen megcsörrent a telefonom, ismeretlen szám volt.
-Igen, ki az?
-Halo, Liam Paynnel beszélek?
-Igen...
-Szia Liam én vagyok az Sophia.
-Jaj, szia bocsi nem ismertem fel a hangod, régen beszéltünk már.
-Igen, figyelj nincs kedved találkozni?
-Hát nem is tudom...
-Na kérlek.
-Jó rendben, és hol?
-10 perc múlva a parkban?
-Rendben, szia.
-Szia.
Gyorsan felpattantam és készülődni kezdtem, igazából volt is kedvem meg nem is, régen találkoztunk már, és kicsit váratlanul jött ez a hívás...
Mikor elkészültem elmentem a megbeszélt helyre, Sophia már ott volt. Út közben egy csomó rajongó jött oda, képet és aláírást kérni Sophia addig türelmesen várt. Odamentem hozzá, nem szóltam semmit csak köszöntem, nem tudtam miről beszélgethetnénk, suli óta nem találkozunk szinte..

Erre ő csak úgy hirtelen megcsókolt, én nem tudtam mire vélni a dolgot, automatikusan elhúzódtam, én nem ezért akartam találkozni vele. Észbe sem kaptam de már fotósok milliói jöttek, képeket csináltak és kérdezgettek. Levegőt sem kaptam tőlük, épphogy meghallottam a telefonom csörgését. Nagy nehezen felvettem és Nat hangját hallottam.
-Liam, siess Lisa felébredt!
Alig tudtam válaszolni Natnek, kimásztam a tömegből és megmondtam nekik hogy ez egy félreértés volt, persze Sophia még ott maradt beszélni az újságírókkal. Hirtelen nem érdeket hogy mit mond majd nekik csak az hogy beérjek a kórházba. Hazafutottam, beszálltam a kocsiba és már indultam is. Végig csörtettem a folyosókon, megtaláltam Lis szobáját, benéztem az ablakon és végre láthattam a mosolyát és hogy boldog. Éppen Jane volt bent vele, megláttak az ablakban és Jane kijött a szobából.
-Menj be nyugodtan.
-De félek.
-Nem kell.
Remegő kézzel megfogtam a kilincset és lassan benyitottam az ajtót...