2013. február 23., szombat

4. rész


~A turné kezdete.


Másnap reggel korán keltünk, mert ma utazunk haza Londonba. Gyorsan csináltam reggelit, és már csomagolhattunk is. 20 perc alatt készen lettünk és csomagokkal felpakolva kopogtattunk be a srácokhoz. Louis nyitott ajtót, egy libával a kezében.
-Sziasztok - köszönt.
-Szia, készen vagytok? - kérdeztem.
-Háát, őőő nagyjából - és rámutatott a még ágyban heverésző Liamre és Zaynre.
-Mikor indul a repülő? - kérdezte Nat.
-Elvileg 1 óránk van az indulásig, de ahogy elnézem nem fogunk indulni valami hamar - közölte Lou.
-Segítsünk összepakolni - ajánlottam fel.
-Igeen - ugrott Niall az ajtóba.
A csomagokat letettünk az ajtó mellé, és felugrasztottuk Liaméket hogy ideje készülődni. Rögtön felugrottak és kérdezték hogy mit segítsenek. Kihoztuk a bőröndöket, én Niallnek és Harrynek segítettem összecsomagolni. Nat a többiekkel összepakolt a lakosztályban, hogy ne úgy nézzen ki mint ahol bomba robbant.
-Juj ez kié? - kérdezte Harry egy rózsaszín, répás és nyuszis bokszerre mutatva.
-Tedd le, az az enyém!!! - nyafizott Louis és beviharzott a nappaliból.
-Háháh nem kapsz el - mondta Hazz és a fejére húzta a bokszert és szaladni kezdett.
-Ne már, add vissza!!
-Neeem adom, ez megy fel Twiterre - öltötte ki a nyelvét Harry.
Egyszer csak egy mély hang szólalt meg az ajtóból.....
-Mi ez a lárma? - kérdezte az illető.
-Paul, Harry elvette a nyuszikás bokszeremet és nem adja vissza - futott hozzá Lou, Hazzára mutatva.
-Harry....gyere ide!! - utasította.
-Igen Paul, jövök.....
-Miért vetted el a bokszert?
-Hááát én csak egy kicsit viccelődtem, és látod Lou arcát már nem is haragszik - mutatott a méregtől duzzadó Louis vörös arcára.
-Aha, látom.....add vissza neki!!
-De Paul.....
-Most!!!
-Oké, tessék....de rajtad nem áll olyan jól mint az én fejemen :P
-Szia, Lisa ha jól emlékszem? Én a srácok  menedzsere vagyok, Paul Higgins - lépett oda hozzám.
-Jó napot, igen én vagyok - válaszoltam.
-Jaj ne már, hagyjuk a magázást nyugodtan tegezz!... Ennyire öregnek látszom? - sugott oda Lounak.
-Nem, dehogy - válaszolt.
-Ő a barátnőm, Nathasa - mutattam be Natet.
-Szólitson nyugodtan Natnek - fogott vele kezet.
-Na srácok készen vagytok, indulhatunk? - kérdezte Paul?
-Még nem egészen..... - válaszoltam.
-Akkor siessünk, mert mindjárt indul a gép!
Összepakoltunk mindent és már indulhattunk is a kocsihoz. A repülőtérre érve megláttunk az 1D magángépét, nagyon klassz volt. Felszálltunk a gépre, Nat Harry mellé ült ezért kénytelen voltam valaki máshoz ülni. Zayn és Niall egymás mellett ültek, Perrie azért nem volt velünk mert koncertjük volt, Daniellenak pedig fellépése volt. Lou és El együtt ültek szóval csak Liam volt egyedül. Leültem mellé. Láttam rajta hogy valami bántja....
-Szia - köszöntem.
-Szia.
-Mizujs? - kérdeztem.
-Semmi különös...
-Szomorú vagy? - kérdeztem.
-Ennyire látszik?
-Hát...ő... igen...
-Danielle...
-Oh, mi történt?
-Mostanában kicsit megromlott a kapcsolatunk Daniellel, általában fellépésen vagy turnékon van és csak kevés időnk jut egymásra. Nem nagyon szoktunk beszélgetni ha igen akkor kb egy héten kétszer. De nem akarlak ezzel untatni...
-Nem, egyáltalán nem untatsz. Ismerős....
-Miért?
-Hát, az én barátom Jake Mitchel és ő is elég 'elfoglalt' srác. Turnék, interjúk, koncertek, már alig van rám ideje. Mi sem beszélünk sokat...
-Hát akkor egy cipőben járunk.
-Hát ja...
-És mit szeretsz csinálni a tervezés mellett? - kérdezte Liam.
-Szeretek sportolni, lovagolni, és táncolni, és te?
-Imádom a Disney filmeket..
-Komoly? Én is imádom őket. Melyik a kedvenced?
-Nem mondom mert kiröhögsz....
-Ha ki akarnálak röhögni már megtettem volna. Na mondd  már!
-A Toy Story - mondta félénken.
-Juj azt imádom - mosolyogtam.
-És neked melyik a kedvenced?
-Nem röhögsz ki? - kérdeztem.
-Dehogy...
-A 101 kiskutya...
-Az annyira aranyos mese, azt is szeretem.
-Mint az óvodások nem?
-Azok - mosolygott rám Liam, nagyon édes volt.
Így telt az egész utazás,sok beszélgetéssel és nevetéssel. Az út végéhez közeledve, egyre több közös volt bennünk. Liam nagyon kedves és vicces volt.
Éhes lettem és kikaptam a táskámból két joghurtot és két kanalat, majd átnyújtottam Liamnek.
-ÁÁÁ jaj ne, vidd innen!!! - kiabált Liam és eltakarta az arcát egy pokróccal.
-Oké, most igyekszem úgy tenni mintha érteném hogy mi van...
-Itt van még? - kukucskált ki a pokróc alól.
-Ki?
-A kanál!!!
-Te félsz a kanáltól?? - csodálkoztam.
-I-i-igen - dadogott.
-Ez most komoly? - tört ki belőlem a nevetés.
-Igen - szomorodott el.
-Mi baj? - kérdetem.
-Totál hülyének nézel ugye?
-Nem, dehogy is. Mindenkinek van valamilyen félelme és mindenkinek más.
-Te mitől félsz? - kérdezte Liam.
-Hát nem is tudom....a pókoktól asszem. Meg még.....
-Mitől?
-De, ígéred hogy nem mondod el senkinek?
-Ígérem....
-Az egyedülléttől....
-Uhh azt én sem szeretem...De ott van neked Jake így nem érezheted magad egyedül...
-Máraimkor velem van....
-Ja, értem...
-Akkor a joghurtot hogy eszed meg?
-Megiszom.
-Okés - tettem el a kanalat.
Mire megettük/ittuk a joghurtot, már meg is érkeztünk. Egy nagy fekete kocsi vitt minket a srácok házába, nekünk külön lakosztályunk volt, lepakoltunk és átmentünk a srácokhoz és Paulhoz.
-Figyelem srácok, holnap kezdődik a TMH turné aminek első állomása itt Londonban lesz a
O2 Arena-ban. A turnéra persze velünk jön Lis és Nat is. Jut eszembe Lis az első koncertre új ruhák kellenének el tudnád intézni?
-Persze.
-Remek, holnap kezdődik a turné, ezért ma 16:00-ig próba, aztán egy óra szünet és Lissel megbeszélitek a ruhákat, utána szabadok vagytok, de pihenjétek ki magatokat - utasított minket Paul.
Egész délután, a ruhákon dolgoztam, de közben végig Liam járt az eszemben. Fél hét körül a srácok átjöttek és megbeszéltük a ruhákat. Hamar dűlőre jutottunk, és már mentek is. Próba után a fiúk meghívtak egy kólára.
Másnap nyúzottan keltünk fel és a turné első állomására mentünk. Nagyon izgultunk a mai nap miatt. A O2 előtt már tömött sorokban álltak. Mi egy hátsó ajtón surrantunk be. A fiukon bajusz, napszemüveg és kapucni volt. Mi Nattel turistáknak öltöztünk hogy kerüljük a feltűnést.



A O2 Arena, ma.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése