28./3.

~Hát ez lenne az utolsó rész. Köszönöm hogy olvastátok a blogom, nagyon jól estek a kommentek és a biztatások. Remélem hogy tetszett a történet, és hogy a következő is tetszeni fog, ha lesz prológus akkor linkelem ide is. Legyetek jók, puszi, szeretlek titeket :') ♥
~Steffy*


~When I look in your eyes /part 3/

 (...)Megérkeztünk Ausztriába, elég hideg az idő, sőt már hó is van. Egy nagy szürke kocsi jött értünk, benne öt sráccal. Kedvesen bemutatkoztak, rögtön meg is jegyeztem mindenkinek a nevét. Aranyosnak tűntek, meg tudom majd szokni...remélem. Kaptunk Nattel egy szobát aztán készülődnünk kellett a mai koncertre. Gyorsan tanulmányoztam hogy miket szeretnek viselni, és hogy mi áll jól nekik, sikerült is mindent időben elrendezni. A helyszínen minden nyugodt és csendes volt, a srácok csak ültek és sörözgettek a koncert előtt, ja meg bikinis csajokról beszélgettek és így nem nagyon tudtunk belevegyülni a témába. A koncert úgy ahogy elment de nem volt az igazi. Este Niall és Zayn vártak minket skypeon.
Eltelt 4 nap, minden este beszéltünk a srácokkal, Elelanorral, Pezzel, és Danivel. A reklámot holnapután vesszük fel és azt mondta El hogy holnap értünk jön, már nagyon várom. Hirtelen a telefonom csörgésére lettem figyelmes. Liam volt az.
-Szia Liam, mizu?
-Szia, Lis, figyelj lehet hogy rosszul hallasz -ordibált.  -De egy csomó rajongó van itt körülöttem akik mondani akarnak neked valamit, figyelj!
-Lisat akarjuk vissza stylisnak, gyere vissza!! -ezeket a szavakat kiabálták.
-Na mit szólsz, gondoltam megkérdezem a Directionereinket hogy ők mit szólnak a helyzethez, és most mindenki lóbálja a táblákat 'Lisa' felirattal, és kiabál Helga háza előtt. Haza kell jönnöd.
-És mit szól ehhez Helga -hangosítottam ki a telefont mert rám szólt Nat hogy ő is hallani akarja.
-Azt hogy ő ezt már nem csinálja tovább, felháborító ez a viselkedés -utánozta Helga hangján, vicces volt.
-Akkor, én vi...
-Igeeen, visszajöhetsz!
-Komolyan?
-Csomagolj már!!
-Édes istenem, ez nem lehet igaz -sikítoztunk Nattel mint két idióta.
-Már úton vagyunk értetek.
-Tényleg...
-Igen, vagyis én nem, csak El és Pezz, ha jól számolom, és jól számolom 3, 2, 1, és most csöngetnek.
Hihetetlen de tényleg megszólalt a csengő, Nat odarohant hogy kinyissa. Csak annyit hallottam hogy Nat sikít, kirohantam...Perrie és El integetett nekem. Megöleltem őket, alig akartam elhinni hogy tényleg itt vannak, segítettek becsomagolni és már itt sem voltunk. A The Wanted-os srácokkal nem is találkoztunk, a portás azt mondta hogy bulizni voltak és nem jöttek haza, így nem köszöntünk el tőlük. A repülőút gyorsan eltelt, végig röhögtük az egészet. Mikor megérkeztünk a többiek ott vártak minket a kocsinak támaszkodva. Odarohantam és megöleltem mindenkit, borzalmas volt ez az egy hét, igaz hogy kis idő de akkor is. Nat Harry nyakába ugrott és vagy tíz percig el nem engedte. Meglepődve láttam hogy Niall Ashley kezét fogja, rögtön levágtam a helyzetet és odamentem gratulálni nekik, irtó édesek voltak együtt. Megálltam Liam előtt és a szemébe néztem, egy szó sem jött ki a számon, csak megöleltem mint a többieket és beszálltunk a kocsiba. Visszamentünk a szállodába, ugyanabba a szobába ahol voltunk, megálltam az ablak előtt és pont az Eifell toronyra volt rálátásom, el sem hiszem hogy itt vagyok megint, nagyon sokkal tartozom a Directionereknek és persze a srácoknak is. A következő pillanatban  El rontott be az ajtón, hogy siessek készülődni a reklámfelvételre. Gyorsan összekaptam magam, szerencsére a ruha miatt nem kell aggódjak mert meg tudtam tervezni azon az egy héten, és szerintem mesés lett. De még mindig egy gondom volt, a téliszony...
Kaptam egy sms-t Justintól, hogy menjek oda egy órával hamarabb és segít legyőzni a téliszonyomat. Kicsit fucsálltam a dolgot , de gondoltam miért is ne...egy próbát megér.
Már sötét volt, kitettem az asztalra Eleanornak egy levelet hogy ne idegeskedjen hogy nem vagyok otthon, lesétáltam a szállodalépcsőn, hívtam egy taxit és az Eiffel toronyhoz mentem a megbeszéltek szerint. Gyönyörű volt, körülötte minden ki volt világítva és maga a torony is, beszálltam a liftbe és felmentem a legtetejére, azt mondta Justin hogy ott találkozzunk. Kiléptem a liftből és lassan a korláthoz mentem, a szeme végig be volt csukva és nem mertem lenézni. Hirtelen lépteket hallottam mögülem, nem volt időm megfordulni, mert lassan a kezével eltakarta a szemem.
-Köszönöm hogy eljöttél -mondta halkan.
-Justin, én csak úgy vagyok itt mint barát, rendben?
-Persze, tudom, csak segíteni akarok, és azt is tudom hogy ki miatt nem vagy több nekem egy barátnál.
-Tényleg?
-Igen, Liam az oka, ugye?
-Hát...igen.
-Szereted még?
-Azt hiszem...hogy igen - elég furi volt ez a sok kérdés, de a keze még mindig a szemeimen voltak.
-Azt hiszed vagy tudod is?
-Tudom...
-És mit szeretsz benne ennyire?
-Mindent...
-Értem, és ha megkérdezné hogy megbocsájtasz-e neki és hogy leszel-e a barátnője, mit válaszolnál neki?
-Azt hogy, igen, de félek hogy ő már nem érez így...
-De igen, így érzek -fordított meg, és lassan levette a kezeit a szememről, Liam mosolygott rám, és a következő pillanatban megcsókolt.
Odalentről, sikítozást és kiabálást hallottam, a srácok voltak azok, és Directionerek. Sosem voltam még ennyire boldog, mint most. Mindenem megvan ami csak kellhet, úgy érzem hogy sosem cserélnék senkivel.

The End