2013. november 23., szombat

28./2.




~When I look in your eyes /part 2/


(...) Az idő, hideg volt és az eső is esett, milyen véletlen...mintha az időjárás a hangulatunkat követné. Egész úton csak bámultam a Párizsi utcákat, néztem ki a fejemből, közben ezer meg ezer gondolat siklott át a fejemen. Közben néztem a lassan legördülő esőcseppeket a kocsiból. Nem beszélgettünk Nattel...ő is ugyan olyan állapotban volt mint én. Megérkeztünk a repülőtérre, még 10 percünk volt indulásig, leültünk és ittunk egy forrócsokit, hirtelen egy ismerős hang szólított meg.
-Szia, Lisa.
Felnéztem és Kelly állt előttem.
-Szia.
-Hát te, hova, csak nem ejtett a kis bandád?
-Figyelj Kelly, most igazán semmi kedvem hallgatni beszólásaidat, felszívódnál légyszíves.
-Kimondta hogy piszkálni akarlak...
-Minden találkozáskor azt csinálod...
-Az igaz, de most mindössze csak azért jöttem hogy eláruljam, hogy én szóltam Helgának a szerencsétlen kis tévedésről. Ő mindezt meg akarta hálálni, kaptam az alkalmon és az asszisztense lehetek, holnaptól kezdek. Mit szólsz? A drága kis életed, ami csupa rózsaszín és szivárvány volt, már az enyém....és olyan büszke vagyok magamra hogy...
Hirtelen felszökött bennem az adrenalin, minden egyes sértése összegyűlt bennem és lekevertem neki egy rohadt nagy pofont, már elegem lett az egészből, betelt a pohár, sajnálom eddig tudtam elviselni. Ő csak megsimította az arcát, ami szinte égett, és továbbállt.
-Lis, hallod ez remek volt, esküszöm a nap fénypontja, pacsi - jött oda röhögve Nat.
-Kösz, de nem vagyok büszke, rá.
-Megérdemelte, na gyere menjünk mert indul a gép.
A kapunál odaadtuk a jegyeket, besétáltunk és leültünk a helyünkre. Út közben neteztünk, vagy zenét hallgattunk. De nekem egyik sem tudta lekötni hosszabb ideig a gondolataimat...
Kicsit utánanéztem ennek a bandának akikhez utazunk, nem akartam teljesen hülyének látszani, az igazat megvallva semmit nem tudtam rólunk. Elég "vicces" helyzet, mert ugyan ez volt mikor a One Direction-hez jöttem. Nem tudtam róluk, semmit, és milyen jóba lettünk, nagyon megszerettem őket...talán ha ezt a bandát is megismerem jobban, másképp állok a dolgokhoz. Nehéz lesz, de el kell felejtenem a srácokat. Liam figyelmességét, Harry mosolyát, Zayn szemeit, Niall nevetését, és Lou vicceit. Lapoznom kell(...)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése