19. rész

~Hali meghoztam a kövi részt, köszönöm a komikat és a pipálásokat és a +1 rendszeres olvasót, remélem ez a rész is tetszeni fog. Jó olvasást komizzatok és pipáljatok puszi:

~Steffy*

~Betegség?!

*Nat szemszöge*

Elmentem a pulthoz kértem két kólát és amikor visszafordultam nem hittem a szememnek. Taylor Swift legyeskedett Harry körül és a következő pillanatban megcsókolta. Minden erőmet elvesztettem, a két pohár kiesett a kezemből a csattanásra minden szem rám szegeződött. Nem tudtam ezek után a szemébe nézni, minden erőmmel azon voltam hogy elmenjek innen. Későre járt már mindjárt sötétedik, de nem nagyon érdekelt csak mentem a saját fejem után. Felhívtam Lisát hogy elmondjak neki mindent, de mondta hogy Liammel van ezért nem akartam zavarni, csak mentem tovább. Hirtelen lépteket hallottam, egyre hangosabbak lettek, egy pillanatra hátranéztem egy számomra ismeretlen ember volt. A léptei egyre gyorsabbak lettek ettől megijedtem és futni kezdtem. A testem egyre gyengülni kezdett nem bírtam már a futást, egy erős szorítást éreztem a karomon, tudtam hogy nem Harry volt ő sosem érne így hozzám. Nem láttam tisztán az arcát, nekitolt a falhoz és egyre szorosabban fogta a karom.
-Szia cica, mit keresel errefelé csak így egyedül?
-Ahhoz neked semmi közöd.
-Oh milyen kis harcias vagy, így nehezebb dolgunk lesz.
-Vedd le a kezed rólam - adtam neki egy pofont.
Erre ő még erősebben a falhoz nyomott és még jobban megszorította a kezem. Hirtelen egy hangos kiáltást hallottam, mintha valaki a nevemet kiabálta volna. Harry tűnt fel a sötétből, lerántotta a srácot rólam és verni kezdte. A testem elgyengült és lezuhantam a földre.
-Nat, jól vagy? - szólalt meg egy hang.
-Lis? - kérdeztem.
-Igen én vagyok, nyugodj meg most már minden rendben lesz.
-És Liamet egyedül hagytad?
-Nem, ő segít Harrynek, mit tett veled az a szemétláda.
-Szerencsére semmit.
-Nat minden rendben? - futott oda Harry hozzám.
-Igen, jól vagyok - öleltem meg.

*Lisa szemszöge*

Nat letette a telefont, nem tudtam hogy hol lehet és hogy mit tegyek. Elmondtam az egészet Liamnek és azt mondta hogy rögtön keressük meg. Lerohantunk a lépcsőn és mikor kiléptünk az ajtón Natet láttuk meg a földön heverve, Harry pedig éppen a földbe döngölt valakit. Gyorsan odarohantam hozzá, Liam először le akarta állítani Harryt de amikor elmondta neki hogy mit akart tenni Nattel Liam is bedühödött és szó szerint agyon verték a srácot.
-Nat, be kell mennünk a kórházba.
-De Harry jól vagyok hidd el - próbált felállni.
-Nat, Harrynek igaza van - szólt közbe Liam.
-Rendben de tényleg jól vagyok.
A kórházban Natet átvizsgálták és a kisebb zúzódások mellett tényleg semmi baja sem volt. Már mentünk volna el mikor az orvos visszahívott.
-Várjon hölgyem, ön Lisa Adams? - kérdezte az orvos.
-Igen, én vagyok az.
-Kérem jöjjön be a vizsgálóba.
-De nekem semmi bajom.
-Kérem -ismételte az orvos.
-Lisa, menjünk - mondta Liam.
-Rendben.
Az orvos a vizsgálat. de közbe és utána nekem nem mondott semmit, csak Liammel beszélt úgy mint az előző vizsgálat alkalmával. A szobából mindenki kijött csak Liamet engedték be.
-Lisa, most egy időre bent kell maradnod - mondta.
-De jól vagyok, te is látod, semmi bajom és...
-Ezt mondta az orvos.
-De nekem miért nem mondott semmit?
-Nem tudom, minden rendben lesz.
-Ugye nincs semmi bajom, mit mondott neked?
-Nincs csak az orvosok még szeretnének megvizsgálni a biztonság kedvéért.
-Jó, rendben, de ugye bent maradsz velem?
-Ez milyen kérdés volt, hát persze hogy bent maradok.
Az orvosok bejöttek és átvittek egy kórterembe. Nem nagyon értettem hogy miért van ez az egész, jól érzem magam nem fáj semmim, de akkor miért kell bennmaradnom? Egész este ezen töprengtem, nem is aludtam semmit. De aztán úgy gondoltam Liamnek biztos igaza van és csak a biztonság kedvért kell itt maradnom.
Másnap reggel bejött az orvos csinált egy egyszerű vizsgálatot, megint beszélni láttam Liammel utána.
-Doktor úr, kérhetnék valamit? - kérdeztem.
-Hát persze.
-Nem tudnának abba a kórterembe tenni ahol Niall Horan lábadozik?
-Hm, még meglátom mit tehetek, ebéd után küldök két nővért hogy vigyék át, így megfelel?
-Igen köszönöm.
Nem akartam egyedül kuksolni egy üres szobában, Liamtől úgysem várhatom el hogy mindig itt legyen, és gondolom Niallnek sincs kedve a sok néni beszélgetését hallgatni a bingó eredményekről...
-Jó reggelt, tudod te hogy hány óra van? - köszöntem Niallnek amikor felébredt.
-Neked is Lis, de te mit keresel itt?
-A biztonság kedvéért vagyok itt.
-Nem nagyon értem...
-Hidd el én sem, és mizujs hogy vagy?
-Köszi jól, és Liam nincs bent veled?
-De egész este bent volt, én mondtam neki hogy menjen haza mert már nagyon fáradtnak látszott.
-Értem, kimegyünk sétálni?
-Aha.

*Nat szemszöge*

Kimentünk a vizsgálóból, mikor visszanéztem láttam hogy Lisa és Liam  még az orvossal beszélgettek oda akartam menni de Harry mondta hogy haza kéne mennünk hogy pihenjek. A kocsi mellet álltunk, nem tudtam hogy kezdjem el, egy kicsit dühös voltam rá.

-Miért csókoltad meg Taylort? - kérdeztem.

-Ő csókolt meg engem, amint elmentél rám mászott és nem hagyott békén.

-Nem tudom hogy higgyek-e neked.

-Tudod hogy soha nem tennék ilyet veled.

-Igen tudom de, ahogy megláttalak titeket...

-Nat... -  a fejemet kezével finoman maga felé fordította és megcsókolt.

-Köszönöm hogy megmentettél.

-Senki nem érhet hozzád rajtam kívül - ölelt át szorosan.