20. rész

~Sziasztok, először is mindenkinek bocsi hogy csak most tudtam hozni a részt, remélem hogy tetszeni fog, komizzatok, pipáljatok vagy iratkozzatok fel. Köszönöm a sok kattolást és a kommenteket, viszont valaki az előző részben a "rossz" mezőt pipálta ki, ne értsetek félre egyáltalán nem haragszom csak örülnék ha legalább megírná hogy miért rossz és ha kell tudnék változtatni rajta. Ha már itt jártok lécci nézzetek be ide is: Tales for you! ez a blog az unokatesómé nemrég kezdte el és jól jönne neki pár kattolás, előre is köszönöm. Megpróbálom sűrűbben hozni a részeket. Még egyszer bocsi és jó olvasást. További jó nyári szünetet mindenkinek puszi:

~Steffy*

~I'm stronger than you.

*Lisa szemszöge*

-Te még röhejesebben nézel ki ebben a köpenyben - gúnyolódott Niall.
-Haha, örülök hogy bevetted a mai humor bogyóidat.
-Én is, és hogy álltok Liammel?
-Minden rendben, csak...
-Csak?
-Szerintem valamit titkol előlem.
-De miért tenné ezt?
-Fogalmam sincs.
-Nyugi biztos nem lesz semmi baj - fogta meg Niall a kezem.
-Hát remélem.
-Meghívhatlak egy forrócsokira, persze csak ha nem borítod rám.
-Majd azért is rádborítom.
-Na de most komolyan, jössz?
-Mehetünk.
Útközben az az orvos jött velünk szembe aki javasolta hogy bent maradjak és Niall is az ő betege, beszélt Niallel és behívott minket a kezelő szobába.
-Minden rendben? - kérdezte Niall az orvost.
-Persze, levesszük a kötéseket és délután már haza is mehet.
-Juj az szuper.
-És én? - kérdeztem azt orvostól.
-A reggeli vizsgálaton minden jól ment, le veszem a kötéseket a fiatalemberről, utána megvizsgálom és ha minden rendben ön is elmehet. De előbb beszélnem kell egy hozzátartozójával.
-Rendben.
Niall egy kicsit félt hogy fájni fog ahogy leveszik, egész végig nyugtatgattam hogy nem lesz semmi baj. A keze szépen meggyógyult mintha nem is történt volna vele semmi. Az orvos intett hogy én következem, leültem a székbe és türelmetlenkedve vártam hogy mit fog az orvos mondani.
-Egyenlőre minden rendben van, a vizsgálatok semmi szokatlant nem mutatnak ön is hazamehet de még be kell jönnie pár egyszerű kivizsgálásra.
-Miért?
-Hogy biztosak legyünk abban hogy minden rendben, melyik hozzátartozójával beszélhetek?
-A szüleim nincsenek itt...
-És az a fiatalember aki itt volt önnel?
-Liam?
-Igen, ő hol van?
-Gondolom otthon, felhívjam?
-Igen, de én szeretnék beszélni vele ha lehet.
-Persze tessék - adtam oda neki a telefont.
A doktor félrevonult és több mint tíz percen keresztül beszéltek, esküszöm hogy elküldöm neki a telefonszámlát...
-Szerinted mit beszélhetnek eddig? - kérdeztem Niallt.
-Nem tudom - ült le az ágyra.
-Niall.
-Igen?
-Hogy történt a baleset?
-Nem szeretnék beszélni róla.
-Én vagyok az oka.
-Nem, ezt felejtsd el
-Akkor hogy történt?
-Mikor megtudtam hogy nem vagy otthon elvesztettem az eszem és nem gondolkoztam tisztán. Beültem a kocsiba és csak mentem, egyre gyorsabban mert mindenáron megakartalak találni. Nem tudtam hogy hol keresselek, kétségbeestem és csak hajtottam tovább. Harry szólt hogy túl gyorsan megyek, de nem figyeltem rá. Aztán mondta hogy így nem foglak megtalálni és hogy ezzel nem érek el semmit, hirtelen fékeztem és megrántottam a kormányt, átkerültünk a másik sávba és egy autó nekünk ütközött.
-Sajnálom.
-Kérlek ne vedd magadra.
-Jó, de nagyon nehéz, annyi bűntudat van bennem.
Alig fejeztem be a mondatot már be is nyitott az orvos.
-Köszönöm, mindent megbeszéltünk, délután hazamehetnek, a telefonszámlát kifizetem sajnálom hogy ennyit beszéltünk de nagyon fontos volt.
Jaj, ez az ember gondolatolvasó, kezdek félni - gondoltam magamban.
-Ugyan, nem kel a telefonszámlával bajlódnia doktor úr - vágtam a szavába.
-Ahogy gondolja, kérem menjenek be a kórtermükbe és csomagoljanak össze.
-Rendben - mondtuk egyszerre.
Végigsétáltunk a folyosón, elég furcsán éreztem magam volt egy olyan érzésem hogy még nagyon sokszor sétálok majd ezen a folyosón és ez megrémiszt.
-Valami baj van? - kérdezte Niall.
-Nem, minden rendben.
-Jó, mi szólnál ha elmennénk a parkba délután? Egy fagyitól biztos jobb kedved lesz.
-Okés, de előbb menjünk haza mert már annyira hiányoznak a többiek, meg Sparky is.
-Rendben, de akkor gyere siessünk.
Végigfutottunk a folyosókon és az aulán, gondolom az emberek azt gondolták hogy eltévesztettük az irányt az elmegyógyintézet felé, de nem érdekelt minket örültünk hogy végre hazamehetünk, kész rémálom itt. Alig várom hogy hazamenjek és egyek valami finomat. Összepakoltam a cuccaimat és felvettem valami normális ruhát, rémisztő volt az az beteg köntös-

*megcsörren a telefonom*
-Szia merre vagy - hallottam meg Liam hangját.
-Szia, még a kórházban, mert?
-Mert én, vagyis mi már itt várunk a kapunál.
-Ti? Ki van még veled?
-Az meglepetés, siess.
-Rendben, jön Niall is.
-Tényleg ő is hazajöhet?
-Igen ma vették le a kötéseit.
-Szuper, akkor várlak titeket.
-Okés, szia puszi.
-Szia.
-Itt van Liam? - kérdezte Niall.
-Igen, szóval sietnünk kell, képzeld jött még vele valaki.
-Ki?
-Nem tudom meglepetés.
-Akkor siessünk, szeretem a meglepetéseket.
Lesétáltunk a lépcsőkön, kinyitottuk a főbejárat ajtaját és megláttuk Liamet és Sparkyt. Rögtön Liam nyakába ugrottam, utána felvettem a kiskutyámat és szinte halálra szeretgettem.
-Szerintem kicsit engedd el mert nem kap levegőt - jött oda Niall.
-Cseles - mondtam.
-Ugye, de most had szeretgessem meg én is - vette ki a kutyust a kezemből.
-Szerintem induljunk, van otthon még pár meglepetés - javasolta Liam.
-Rendben.
Útközben Kellyt láttam felénk sétálni éppen a szoliból jött, ami elég feltűnően látszott rajta.
-Nocsak téged is látni? Azt hittem végleg elszöktél - mondta azon az idegesítően nyálas hangon.
-Te tudod hogy elszöktem?
-Persze, az egész város, itt van nézd - és a kezembe nyomott gy újságot.
-De honnan tudták meg az újságírók?
-Azt nem tudom, de a képet én küldtem be, remek lett nem? Jakkel éppen piknikezni voltunk mikor eleredt eső, utána láttalak meg téged amint futottál. Elég nehéz az embert futás közben lefényképezni. Ügyes vagyok nem?
-Hát max egy megégett pirítós, de hogy ügyes az tuti nem, elfelejtetted beállítani az időzítőt a szoliban? - szólt be Niall.
-Nem igazán érdekel egy festett szőke véleménye.
-Mert te nem vagy az? - kérdeztem.
-Én eredeti pezsgő szőke vagyok - mondta Kelly fennhangon.
-Aha én meg a kínai császár és én üzemeltetem azt az olcsó műkörömgyárat ahonnan rendeled a körmeidet.Oh már ennyi az idő várnak téged a sarkon jobb ha sietsz - szólalt meg Liam
-Most mázlid volt Adams, de ígérem tönkreteszem az életed, nem lesznek mindig itt hogy megvédjenek.
-Igen, nem lesznek mindig itt, de ez nem jelenti azt hogy nem tudom megvédeni magam, és ezzel az ócska kis szöveggel nem tudsz meghatni.
-Na én mentem, Jakkel moziba megyünk.
-Én a helyedben nem mutatkoznék így nyilvánosan, de te tudod - mondtam neki és már mentünk is tovább.
-Utálom ezt a csajt - szólalt meg Niall.
-Én is, de semmi értelme vele foglalkoznunk - mondta Liam.
-Ja, túlsült pirítós - mérgesedett Niall.
Mikor hazaértünk mindenki megölelt minket, Lou lépett oda hozzám egy levelet tartott a kezében.
-Tessék ez a tiéd - adta át.

Kinyitottam a levelet és az unokatesómtól, Ashley-től jött. Azt írta hogy a napokban meglátogat minket. Ashley Los Angelesben lakik a barátjával és minden hónapban eljönnek meglátogatni minket.
-Juj ez szuper már alig várom.
-És lenne nekem is egy bejelenteni valóm - szólalt meg Eleanor. -Lisa, felhívtak három modell cégtől is, imádták a képeidet és szeretnék ha holnap egy különleges fotózáson vennél részt Justin Bieberrel az új parfüm reklámjához.
-Te édes jó istenem, ez most komoly?
-Igen.
-Uram isten el sem hiszem, köszönöm El - öleltem meg.