16. rész

~Halihó mindenkinek, először is nagyon sajnálom hogy nem tudtam múlthéten új részt hozni, nagyon sokat kellett tanulnom. Remélem ezzel a résszel kárpótollak titeket és hogy tetszeni fog. Komizzatok, pipáljatok és küldjétek el a véleményeteket a következő kérdésre. Ha szeretnétek jobban megismerni itt a Twitterem https://twitter.com/Gajdos_Stefy, mindenkit visszakövetek, meg én is kíváncsi vagyok az olvasóimra :) És kitartás utolsó hét a suliból :DD♥
pux: ~Steffy*




~Because of you...

-Mit kérsz reggelire? - kérdezte Liam.
-Hm, rántotta?
-Rendben, készítem - pattant fel Liam.
-Segítsek?
-Aha, kihozod léci a tojásokat?
-Persze, csináljak valamilyen turmixot hozzá?
-Aha, bent vannak a gyümölcsök a kamrába.
Elkészítettük a reggelt majd megterítettem. Leültünk az asztalhoz és ettünk.
-Hozok inni - állt fel Liam.
Utána mentem hogy segítsek kivenni a poharat a gépből, de sikerült neki én ott álltam mögötte, megfordult és az összes turmix rajtam landolt.
-Hát ez remek...
-Opp, bocsi, de így már 1:1 - vigyorgott.
-Semmi.
-Várj hozok egy pólót mert így meg fogsz fázni.
-Augusztusba hogy fáznék meg?
-Jó gyorsan. Várj itt, hozom.
-Okkés.
-Ez jó lesz?
-Igen, de a nadrágom is olyan lett.
-Ohh várj...
Liam visszajött és átnyújtott egy fekete boxert.
-Nincs más?
-Azokba meleged lenne - kacsintott.
-Áhh értem - bementem a fürdőszobába és felöltöztem, hát mi ne mondjak elég furin néztem ki.
-Nagyon jól áll - mondta Liam mikor kiléptem a fürdőből.
-Hát nagyon....de azért köszi.
Befejeztük a reggelizést és mivel nem volt ruhám nem tudtunk menni sehova, ezért úgy döntöttünk hogy filmet nézünk.
-Na mit szeretnél nézni? kérdeztem.
-Nem tudom válassz te.
-Okés - végül úgy döntöttem hogy a Batman-t teszem be.
-Júúúúúj én vagyok BATMAN - ugrott fel Liam a fotelből.
-Oké, már semmin sem lepődöm meg.
Leültem mellé és néztük a filmet, egész nap fel se keltünk, egyrészt mert ez volt az utolsó szabadnapjuk a srácoknak, másrészt amúgy is fáradtak voltunk. Estefelé a horrorfilm nézést a csengő szakította félbe.
-Kinyitom - álltam fel.
Oda sétáltam az ajtóhoz, kinyitottam és Danielle lépett be.
-Szia Dani.
-Szia, hogy hogy itt?
-Nem mentünk haza Nattel mert túl késő volt.
-És a többiek?
-Vásárolnak, felkeltek korán és itthon maradtunk.
-Ez mi rajtad? - nézett rám meglepődötten Dani.
-Hát ez..öm...
-A pólóm és a .... - jött az előszobába Liam.
-Ne, ne is folytasd nem vagyok rátok kíváncsi - rohant ki az ajtón Danielle.
-Dani félreérted - kiabáltam utána.
-Utána megyek - mondta Liam és ő is elfutott.
Nem tudtam mit is kéne tennem, úgy gondoltam ezt nekik kell megbeszélni, ha most odamennék Dani még idegesebb lenne. Szörnyűen éreztem magam, miattam romlott meg a kapcsolatuk és most lehet hogy egy életre összevesznek és a legrosszabb az hogy nem tudom hogyan akadályozhatnám meg. Vagy talán mégis?!

*Liam szemszöge*

Danielle-t a kocsijánál értem utol, éppen menni készült, beültem mellé a kocsiba.
-Kérlek szállj ki! - utasított Danielle.
-Csak had magyarázzam el.
-Jó rendben de gyorsan.
-Semmi olyan nem történ köztünk Lisával amire gondolsz...
-Akkor hogy került rá a pólód és a boxered?
-Véletlenül ráöntöttem a turmixot és nem volt itt másik ruhája.
-Hiszek neked...
-Komolyan?
-Igen, tudom hogy sosem hazudnál nekem, de egy valamire válaszolj.
-Rendben.
-Szereted?
-Hát...én...ömm...
-Szóval igen?
-Igen - vettem egy nagy levegőt és kiböktem.
-Nem haragszom, tudom hogy megromlott a kapcsolatunk az utóbbi időben és azt is hogy ezért én is hibás vagyok. Menj vissza hozzá, biztos aggódik már.
-És mi lesz veled?
-Értem ne aggódj megleszek, nem akarlak belekényszeríteni ebbe a kapcsolatba és be kell vallanom nekem se volt ez így jó hogy elhanyagoltuk egymást.
-Akkor megyek, de ígérd meg hogy barátok maradunk, és hogy bocsánatot kérsz Lisától mert azt hiszi hogy ő a hibás mindenért.
-Okés, felhívom most.
-Rendben...na?
-Nem veszi fel.
-Próbáld újra!
-Most sem...
-Visszamegyek...
-Várj én is megyek.
Az eső elkezdett szakadni, dörgött az ég és villámlott, gyorsan beszaladtunk a házba, felmentem megnéztem az összes szobát de Lisát sehol sem találtam, nagyon aggódtam érte. Idő közben megérkeztek a srácok is.
-Hali - köszönt Niall.
-Szia, nem láttátok Lisát? - kérdeztem.
-Nem, mert? Eltűnt?
-Úgy tűnik igen.
-Akkor mire várunk még, ebben az időben akármi történhet vele - esett kétségbe Niall.
-Szerintem valakinek itthon kéne maradni hátha haza jön - javasolta Louis.
-Rendben akkor te és Eleanor itthon maradtok és ha hazajön azonnal hívtok rendben?
-Oké Liam, nyugodj meg biztos megtaláljátok - nyugtatott Eleanor
-Jó de induljunk már...
Beszálltunk a kocsiba én Harryvel, Nattel és Danielleval mentem, Niall, Zaynel és Perrievel. Először a lakásukra mentünk hátha ott lesz. Benyitottam, lent nem találtam sehol, felmentem a szobájába és egy levelet találtam az ágyára téve.

"Liam, mindannyiuknak jobb lesz ha én elmegyek, nem akarok több gondot okozni. Dani és te csak miattam veszekedtek annyit és nem tudok úgy köztetek maradni azzal a tudattal hogy én rontottam el a kapcsolatotokat. Kérlek mond el Danielenak hogy én igazán nem akartam rosszat és hogy ne haragudjon rám, a ruháitok miatt nem kell aggódnotok a terveimet odaadtam Kate-nek és megkértem hogy továbbítsa nektek. Mindenkinek így lesz a legjobb hidd el...

Lisa" 

Lesétáltam a lépcsőn, Niall odaszaladt hozzám és ő is elolvasta a levelet, eldobta, kiment a kocsihoz és elindult keresni. Harry elment vele hogy ne csináljon semmi hülyeséget.
-Na remek most már kocsink sincs - mondta Nat.
-Én nem fogom feladni - válaszoltam és elindultam tovább keresni Lisát.
-Várj meg - jött utánam Nat.
-Nem, menj vissza, nagyon esik az eső és...
-Liam velem nem érdemes vitatkoznod, megyek és kész!
-Rendben de ne mond majd hogy miért nem szóltam.
Legközelebb a park volt megbeszéltük hogy ketté válunk és a szökőkútnál találkozunk fél óra múlva. Féltettem Natet nem olyan erős mint amilyennek mutatja magát, nagyon aggódtam nehogy baja essen. Megcsörrent a telefonom, Lou hívott. Nagyon megörültem, lehet hogy Lisa haza ment?
-Szia, ott van Lisa? - szóltam bele a telefonba.
-Szia, nincs sajnos, csak azért hívtalak mert reméltem hogy megtaláltátok.
-Még nem, de biztos meglesz.
-Reméljük, ha hazajön rögtön hívunk.
-Rendben, szia.
-Szia.
Már fél óra eltelt, de még mindig semmi, elindultam a szökőkút felé, eléggé elkavarodtam a megbeszélt helytől, nem tudtam hogy keveredek ki innen. Hirtelen egy kiáltást hallottam, elkezdtem futni a hang irányába, messziről jött de nem álltam meg.
-Lisa, hol vagy? - kiabáltam.